A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)
TANULMÁNYOK - PRESZTÓCZKI ZOLTÁN: Baksa Lajos
kus lehetett a fiatal és agilis, ámde tisztelettudó vidéki polgármester, hiszen az ő javaslatára lett később Baksa református konventi előadó. Búcsú a polgármesteri széktől Baksa Lajos polgármesterségének végét - a fentebb részletezett, egyébként nem súlyos ügyek mellett - is egy, több szálon futó, városházi sikkasztási eset jelentette. Vásárhelyen nem számított újdonságnak, hogy városházi hivatalnokok hanyagul bánnak a rájuk bízott közpénzekkel. Az 1862 és 1865 között regnáló Fekete Mihály óta szinte minden polgármesterre jutott egy sikkasztás. Noha Ábrái Károly még az Adamovics-ügy 1885-ös kirobbanása előtt, a 67-esek intrikái miatt kényszerült lemondásra, Kristó Lajostól a Vörös- Vígh-féle korrupciós ügy kapcsán vált meg a törvényhatósági bizottság, míg Baksa a leváltását a többek között Póka alkapitány és ifjabb Gosztonyi Sándor által elkövetett pénzügyi visszaéléseknek „köszönheti”. Nevezettek az 1898-as esztendő elején öngyilkosságot követtek el, akárcsak nyolc évvel korábban Vígh Zsigmond adótisztviselő.53 Bár maga a polgármester hozta nyilvánosságra a Góbi József városi kamarás, Szabó Sándor föpénztár- nok, valamint Póka és Gosztonyi nevéhez kötődő bűnügyeket 1897 végén, mégsem őt tartotta alkalmasnak a törvényhatósági bizottság legtöbb tagja Vásárhely vezetésére. A Gazdasági Egyesület közlönye (és nem mellesleg a helyi szabadelvű pártszervezet lapja) Baksának rótta fel, hogy nem lépett fel eréllyel a sikkasztó városházi tisztviselők ellen (Szabó főpénztámok még meg is vezette két alkalommal), és ezzel a polgármester alkalmatlanságát hangsúlyozva, Juhász Mihály polgármesterré választását propagálta januári vezércikkeiben. A névtelenség homályában maradó újságíró az újévi lapszámban sérelmezte, hogy szerinte a polgármester — a Kossuth Lajos gyászszertartásán való részvétel után velencei kéjutazást iktatott programjába, de a törvényhatósági bizottság ezt (is) megbocsátotta neki. Egyes intézkedéseivel, például a tisztviselők ellenőrzésével növelte a bizalmatlanság légkörét a városházán. Ciklusa végére a törvényhatósági bizottság egyes vezető tagjaival is konfliktusokba keveredett, így nem véletlen a hírlapíró megállapítása: „...dr. Baksa Lajosban ismeretlenül oly polgármestert választottunk, aki egyéni jellemeinél fogva mindenre alkalmas lehet, de a törvényhatósági bizottság jogkörének tiszteletben tartására, a város méltóságának a megóvására, a polgároknak czéltalan zaklatástól való megkímélésére nem.”54 Baksa hatéves mandátuma után számot adott működéséről az 1898. január 20-ára összehívott közgyűlésen. Az általa vezetett város kulturális eredményei közé sorolta az állami óvónőképzőt, a polgári fiúiskolát, a földműves iskola, valamint az agyagipari tanműhely létesítését, valamint a tanyai iskolák, továbbá az új gimnázium felállítására engedélyezett államsegélyt. Polgármesterként azt az elvet követte, hogy „...minél inkább van érdekelve az állam (...) saját intézményei által városunkban, annál nagyobb figyelemben, érdeklődésben és támogatásban fog bennünket részesíteni...”. Példaként említette a városháza, a szenteshódmezővásárhelyi vasútvonal kiépítését, melyeknél az állami hozzájárulás 30, illetve 50 ezer forintot tett ki. Ugyancsak a közérdeket szolgálja a mértékhitelesítő hivatal új épülete, a szeretetház, az épülő szemkórház és a színkör. Százezer forintból több kövezett út épült ki, mint a ciklust megelőző húsz évben. A társadalmi fejlődés érdekében került sor a két 53 A botrányokról bővebben: VARSÁNYI Attila 2013. 56-63., 73-76., 92-93. 54 Hód-Mező-Vásárhely, 1898. jan. 1. 1. 20
