A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)
TANULMÁNYOK - BÉRES DEZSŐ: A legigazibb vásárhelyi különc: Galyasi (Reisinger) Miklós újrakarcolt arcképvázlata
BÉRES DEZSŐ A LEGIGAZIBB VÁSÁRHELYI KÜLÖNC1 GALYASI (REISINGER) MIKLÓS ÚJRAKARCOLT ARCKÉPVÁZLATA „Az irodalom és művészet nem ismerhet egyéb állásfoglalást a műnél a mit, és hogyan, főként a hogyan rendjénél, szépségénél. " Nevét sokan tűzték már tollúk hegyére. Az „aczélos” korban lehetett róla beszélni, de csak Hódmezővásárhely közművelődés-történetének tükrében, a Tornyai Társaság, vagy a múzeum ürügyén. A II. világháború, a holokauszt, a koalíciós, és az ötvenes évek, kiemelten az ’56-os forradalom összes dokumentuma és sajtóterméke közgyűjteményi zárolt anyag volt. Fórumot csak a szocialista propaganda kaphatott, így pártutasításos konszenzuson nyugvó, irracionális írások jelentek meg egészen 1990-ig úgy általánosan, mint Galyasi esetében. Vele kapcsolatos pontos és méltó munkák ismétlése (nem sok van) fölösleges, de nem az a bibliográfiai, életrajzi vakfoltok hiányzó, vagy hamis adatainak pótlása, pontosítása, a tények túl- vagy alábecsülésének kerülésével. E most közzétett tanulmány közgyűjteményekbe került személyi anyagán, narratívákkal dúsított, rendezetlen feljegyzésein, napjainkban hozzáférhetővé vált büntetőperének önvallomásain, a nyomtatott sajtón, a hódmezővásárhelyi polgári és izraelita hitközség anyakönyvein, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában történészek kutatásainak publikált eredményein alapul. Ez a tanulmány egy folyamatos, sem lezártnak, sem véglegesnek nem tekinthető munka aktuális állapotát tükrözi, további kutatással kerülhetnek elő újabb dokumentumok, ezek módosíthatják, pontosíthatják. Galyasi Miklós nagyapja, apja iparosok, pékek voltak, társadalmi státuszuk nem kívánta meg a névváltoztatást, hát anélkül nevelték gyerekeiket magyarnak. Az 1930-as évek közepén felerősödő irredenta mozgalom Névmagyarositási Bizottságának tüsténkedése szerepet nem játszott, származását takargatni nem akarta, mikor 1935-ben a jussolt név használatára kért és kapott engedélyt, amit szépirodalmi munkáinál már használt.1 2 Meggyőződéssel vallotta magát magyarnak. A genealógia messze vezet, a pontatlanságok és hiányosságok miatt mégis foglalkozom vele. Reisinger Mór 1832-ben Szegeden született. Életéről annyit tudni, hogy a ’48-as szabadságharcban tábori pékként vett részt. A császári hadseregben büntetésből leszolgált 12 esztendő után Deutsch Izrael szegedi gabonakereskedő és Basch Flóra leányával, Katalinnal kötött házasságot (a Kálvária utcai Deutsch- házat 1838-ban Lipovszky Henrik építőmester építette).3 A pékek számát településenként céhszabályzat maximálta, Szegeden 14-17 sütőmester lehetett. Szeremlei Sámuel vizsgálatai szerint Hódmezővásárhelyen a zsidóság 1740-től van jelen növekvő számban, 1834-ben 34 családot tartottak nyilván a különböző lajstromok, akik sajátos közösségi formában, úgynevezett Communitas Judeorum-ban éltek, élén választott „zsidóbíróval”, aki közigazgatási és jogi képviseletüket látta el a földesúr felé. A hitközséget 1841-ben alapították, ám mint szerte az országban, itt sem volt élén olyan szerv, mely regionális, vagy országos szinten ellátta volna képviseletüket az állam, a közigazgatás, vagy a többi egyház felé. „Egyes bennszülött lakosok eleitől fogva bizalmas, jó lábon állottak a tisztességes erkölcsű zsidókkal, a társadalmi előítélet azonban, melyet, mint láttuk, a hatóságok is ápoltak, irá1 NÉMETH László: Homályból homályba. 2. köt. Életrajzi írások. Budapest 1977. 26. 2VRÚ, 1935. nov. 13.; VÚ, 1935. nov. 13. 3 Szeged története. 3. köt. Szerk. Gaál Endre. Szeged, 1991. 14. 181