A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)
TANULMÁNYOK - BUDAI CSABA: Egy házaspár Hódmezővásárhelyért
BUDAI CSABA EGY HÁZASPÁR HÓDMEZŐVÁSÁRHELYÉRT Budai László városi főmérnök és Iszlay Magdolna zongoratanárnő életrajza Sokan éltek és élnek Hódmezővásárhelyen olyan emberek, akik a saját boldogulásukon felül a város épüléséért, gazdagodásáért az átlagosnál többet tettek. Ezek közé sorolható a máig is sokak által ismert és tisztelt házaspár, Budai László és Iszlay Magdolna, akik a 20. században e városban élték szorgos hétköznapjaikat és tevékenységükkel, szerény igyekezetükkel sokat tettek a jobbulásért. Nem tartoztak a „bennszülöttek” közé, kanyargós úton érkeztek ebbe a városba, majd az itt eltöltött 60 évük során maradandót alkottak, nyomot hagytak maguk után. A következőkben Budai László városi főmérnök és Iszlay Magdolna zongoratanárnő életútját ismertetjük röviden, azért, hogy ne merüljenek feledésbe az utókor számára. Budai László városi főmérnök Budai László 1895. június 22-én született a bihari Berekböszörmény községben. Édesapja Budai János, Makóról oda származó református pap, édesanyja Szeremlei Ilona, akinek a családja felvidéki indíttatású. Nagyapja Szeremlei Sámuel, tudós református lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, aki a hódmezővásárhelyi újtemplomi szolgálata idején megírta Hódmezővásárhely város helytörténetét öt kötetben a kezdetektől 1848-ig. Négy elemi osztály elvégzését követően két gimnáziumi osztályt a debreceni református kollégiumban, kettőt pedig nagyszülei segítségével a hódmezővásárhelyi református gimnáziumban végzett. Ezután szülei a szászvárosi Kun kollégiumba adták be, és itt is érettségizett 1913- ban. A műszaki tudományokhoz való vonzódása folytán a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Főiskolára iratkozott be, de a világháború kitörése miatt csak egy évet tudott elvégezni, mert besorozták katonának. Mint mérnökhallgatót műszaki csapathoz, az utászokhoz osztották be. A tiszti iskolát 1915-ben végezte el Komáromban, és mint őrmester az olasz frontra került, ahol Isonzó környékén és Dél-Tirolban végzett katonai műszaki munkálatokat. 1918-ban, mint utász századparancsnok vett részt a visszavonulásban. Magyarországra érve Sopronban, a Bányászati és Erdészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. A megélhetés miatt több éven keresztül Miskolcon és Salgótarjánban katonáskodott főhadnagyi rendfokozatban, közben 1925-ben szerzett mérnöki diplomát. Ezt követően Hódmezővásárhelyre jött az akkor már idetelepült édesanyjához. A városban akkor üresedett meg az útbiztosi állás, megkérvényezte s státust és az akkori polgármester kinevezte műszaki tiszthelyettesnek. Ebben az évben külterületi útépítések kezdődtek, s ezekre a 173
