A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)

TANULMÁNYOK - NAGY GYÖNGYI: Szentmihályiné Szabó Mária regényei

meghal. Miska egyedül marad a hat gyermekkel. Életük szomorúan, de folytatódik. Kisfia, Misi kolerás lesz, s mire hazaér, az ő édesanyja már ápolja a kisfiút. Ennek az lesz a következménye, hogy Tószegi Zsuzsánna a gyermek felépülése után meghal. Miskát csak az vigasztalja, hogy anyja Misi ápolásával megváltotta Lujzika tragikus halálát. A szerző ezzel Tószegi Zsuzsannát feloldozza korábbi szörnyű vétsége alól. Lujzika halálában azonban maga Miska is hibás volt, hiszen amikor anyja a feleségét gyötörte, ő soha nem kelt a védelmére, fiúi engedelmességből.

A trilógia befejező része a harmadik generáció első lépéseit mutatja be az élet ki- teljesedése felé. A Visontai Szabó gyerekek élete szép sorban elrendeződik, mindenki megtalálja a párját és családot alapít. Majdnem mindenki. Az elsőszülött fiú, Lajos Kolozsvárra megy tanulni nagybátyja, az akadémikus Szabó Károly közelébe. Egy erdélyi faluban megismerkedik egy lánnyal, Lídiával, akit nagyon megszeret. A lány is vonzódik hozzá, de azt nem árulja el neki, hogy már van jegyese. így amikor ez kiderül, Lajos óriásit csalódik, hazamegy, s innentől kezdve sorsa folyamatosan rossz dolgokat hoz számára. Sehol nem találja a helyét, játszik, adósságokba veri magát, amelyből egy darabig az apja mindig kihúzza, de végül megromlik a kapcsolatuk, s Lajos nem jelentkezik többé. Lajossal a regény vége felé találkozunk még egyszer, amikor egy körözvény miatt, amit apja adott ki, bűneit megbánva hazaindul. Útközben azonban vihar jön, eszméletét veszti, s egy kórházban találja magát. Egy nappal később azonban meghal.

Nellike, azaz Kornélia megszereti Józsit, a későbbi dr. Imre Józsefet. Józsi orvosi pályára készül, s szemtanúi lehetünk annak, amikor egy vasúti építkezésre kimegy, hogy a munkásokat ápolja, s gyógyítja a kolera idején. Ida férjhez megy, vidám, boldog élete lesz. Lujzika az apja mellett marad, nem fogad fiúkat, az apját kívánja gondozni. Miska, a legkisebb fiú az apja és Lajos bátyja közti feszültség miatt sokszor borongós természetű. Vásárhelyen kitűnően érettségizik, majd földművelő akar lenni a tanyán, de az apa kívánságára elmegy Debrecenbe teológiát tanulni. Tanulmányai sikeresek, pap lesz belőle.

Ahogy az idő halad, a regényben folyamatosan értesülünk arról, hogy a Visontai Szabók után Köröstarcsán hogyan folyik az élet, különösen a papiakban. A köröstarcsai pap, Agyai Szabó János, akinek nagyon sok gyermeke van (többek között Elek, aki Szabó Magda írónő édesapja lesz, s Mária - Mariska - kis muskátli, aki Szentmihályiné Szabó Mária írónő édesanyja lesz, s Miska felesége). Miska, amíg csak Vásárhelyen tanul, sokat jár Tárcsára, hogy „kis muskátlit” lássa, már akkor megismeri, s karjába veszi, amikor még csak bölcsőbéli a kislány. Később, amikor a debreceni nagytemplomban első prédikációját tartja, a kislány ott van, s biztatja, hogy ne féljen. Nem véletlen, hanem nyilván tudatos írói szerkesztésnek köszönhető, hogy a harmadik regényben a legifjabb Visontai Szabó Mihály élete áll a középpontban, hiszen ő lesz majd az írónő édesapja.

Hódmezővásárhely, Debrecen és Köröstarcsa után feltűnik még egy város a regénytrilógia befejező részében. Az ifjú pap, Miska, a véletlen folytán kerül egy Bihar megyei városkába, Ottományba. Számára Vásárhely, főként édesanyja halála után, de édesapja és testvérbátyja örökös küzdelme miatt is, a szenvedések városa lesz, ezért sokáig nem találja a helyét a világban. Szereti Vásárhelyt, hiszen már kisgyermekként eldönti, hogy a családi tanyán fog gazdálkodni, mint az apja, de közben szenved is apja közelségétől, akinek Vásárhely ugyanúgy a szenvedések sorozatát hozta el az életébe, mint fiának. Ezért amikor az ifjú pap Ottományt felfedezi, megmagyarázhatatlan vonzalom keletkezik benne e hely iránt. Mire Agyai Szabó Mariskát, „kis muskátlit” elveszi feleségül, az ottományi papiak már az övé, így oda mennek haza az esküvő után. A regénytrilógia azzal zárni, hogy a fiatal pap megtalálja a helyét a világban, családot alapít.

143