A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015 (Hódmezővásárhely, 2015)
TANULMÁNYOK - HARMAT PÉTER: A hódmezővásárhelyi vízmű, valamint a város vízellátásának, csatornázásának és fürdőszolgáltatásának rövid története
Arra azonban, amit a második kút hatása elindított, senki nem számított. A kút átadását követően két nagyon fontos körülményt kell kiemelnünk: az egyik a város első közfürdőjének megépítése, a másik - bár csak közvetve - a várost messze földön híressé tevő kútfüróipamak a megteremtése. A fürdővel kapcsolatban elmondható hogy a 252,59 m mélységű kút napi 10 ezer hl vízhozammal járó, hatalmas (6 ezer hl/nap ) mennyiségű „felesleges” vízének köszönhetően 1886 augusztus 12-én átadták a város lakosságának, mégpedig a város központjában. Megjegyzendő, hogy korábban is üzemeltek a városban gőzfürdők, például 1869-ben a Solti-gőzmalom melletti „Anna” gőzfürdő az Ady Endre u. elején, a Strandfürdővel szemben. 1874-ben a Bauer-malomban, a Bocskai utca végén, amelyben két fedett, hideg és melegvizes betonmedence volt. Zuhanyozók, gőzszoba, és öltözők álltak a fürdővendégek rendelkezésére. A második kút fúrását követően, Bauer Jakab malomtulajdonos fia, Bauer Sándor árajánlatot kért Zsigmondy Bélától egy kút fúrására, a „Bauer-malom” udvarába. Az árajánlatot azonban elfogadhatatlanul magasnak, a fúrás idejét pedig túl hosszúnak találta. Úgy döntött, hogy maga próbálja megfúrni a kutat. Kitanulta a kútfúrás tudományát, majd kísérletet tett az önálló munkára, mégpedig egy maga fejlesztett eljárással. A kísérlet olyan jól sikerült, hogy a kútfúrás 1890-től kezdődően, Bauer Sándor találmányának - a vízöblíté- ses szárnyas fúró alkalmazásának - köszönhetően nagy népszerűséggel terjedt mindenfelé. A Zsigmondy nevével „fémjelzett” hagyományos, azaz száraz eljárást az új, Bauer Sándor-féle vízöblítéses eljárásra cserélve egy átlagos mélységű kút kialakítása sokkal olcsóbb és gyorsabb lett. Ha költségeket nézzük, akkor 30 ezer helyett 3 ezer forinttal, ha pedig a fúrási időt, akkor 3 év helyett 6 hetes időtartammal lehetett számolni. Ráadásul az új eljárással készült kutak vízhozamai sem maradtak el Zsigmondy kútjaitól. Hódmezővásárhely a XIX. század végére híres kútfúró dinasztiák és neves kútfü- rómesterek városa lett. Az Almásyak, Prónaiak, Hegedűs testvérek, Varga Károly, Kenéz Tamás, Kopornyik János, Soós Sámuel, Barát Ferenc, Arany Mihály, Hungerleider Mihály, Magyari Imre, Misán János szakmai munkássága városunk hímevét öregbítette. Elmondható, hogy az országban egyedülálló módon, Hódmezővásárhelyen alakult ki komplett kútfúró ipar. Külön érdekesség, hogy ennek a sajátos helyzetnek a hátterében a korábban említett véletlen állt: Bauer Sándor árajánlat-kérése Zsigmondy Bélától. Ha az a bizonyos árajánlat nem lett volna magas és Bauer Sándor nem kezd el gondolkodni új eljárás kifejlesztésén, akkor alighanem az Alföld vízellátásának új korszaka is sokkal később kezdődhetett volna el. Később az is gyakori lett, hogy a város egy-egy tehetősebb polgára - aki közéletben megbecsült és tevékeny ember volt - a szomszédaival közösen fordult kútfúrási kérelemmel a polgármesterhez. Az engedélyezett kutakat aztán ezekről a tehetős polgárokról nevezték el. Például Császtvay- kút, Patkós kút, Maksa-kút, Bodrogi- kút, Rossier-kút stb. Rossier-kút (a szerző felvétele, 2003) 106
