A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)
TANULMÁNYOK - PRESZTÓCZKI Zoltán: Százötven éve született Soós István, Hódmezővásárhely válságkezelő polgármestere
fel Hódmezővásárhely lakosságát, hogy vegyen részt a megcsonkított ország előtt álló feladatok megvalósításában. A főispáni szobában tartott fogadás után még este 11 óráig maradt vásárhelyi vendéglátói körében, majd másnap reggel 7 óra 40 perckor különvonatával továbbutazott Makó felé. A polgármester hivatalába való visszatérése után - az ország gazdaságitársadalmi megerősítésével összhangban - azonnal hozzálátott a háború utáni helyzet konszolidálásához. Felmérte a román megszállás alatt okozott károkat, gondoskodott azok orvoslásáról is. Intézkedett az úthálózat helyreállításáról, emellett 45 kilométernyi műút épült, amely megkönnyítette a közlekedést a város és a külterület között. A frissen kiburkolt, ún. törvényhatósági utak mellé útkaparói hálózatot szervezett, amelyet a mérnöki hivatal felügyelete alá rendelt. Az útkaparók vagy útőrök rendszerint olyan szegényparasztok közül kerültek ki, akik több gyermeket neveltek és vállalták az utak rájuk eső szakaszának rendben tartását. Soós István a város parkosítására is gondot fordított: újjászervezte a városi kertészetet és a csemetekertet. 1920-ban ültették a Kinizsi utcai gesztenyesort, a következő években parkosították a Kossuth és a Széchenyi teret, fasorokat telepítettek a Szentesi és a Damjanich utcára. A külterületi utakat szintén facsemetékkel szegélyezték, egyes határrészeken (Kéktó, körtvélyesi hullámtér) erdőket telepítettek. Számos szociális vívmány is megvalósult, igaz jórészt az amerikai Speyer bank által folyósított kölcsönből: a városi partfürdő, a Hódi Pál utcai bérház, munkáslakások építése, a városi kórház kibővítése, mentőállomás kialakítása, valamint a kakasszéki szanatórium létrehozása. A Klebelsberg-programnak is köszönhetően Vásárhely külterületén kilenc, belterületén két elemi iskola, három óvoda és két napközi otthon is létesült. Soós István sokoldalú várospolitikai tevékenysége során nem feledkezett meg a helyi kulturális élet pártolásáról sem. Amellett, hogy maga is szívesen látogatott színielőadásokat, támogatta az alakuló, valamint az újjáéledő egyesületeket, olvasóköröket, melyek közül több is (Rotary Club, Dalárda, Kaszinó, Szanatórium Egyesület stb.) elnökévé választotta. A múzeum régészeti osztályát is Soós István idején hozták létre, Banner János régész, egyetemi tanár vezetésével, a szegedi egyetem szakembereinek bevonásával. Polgármesteri tisztségéből adódóan Soós tagja volt országos egyesületeknek is. 1925-ben a Magyar Külügyi Társaság tagjai közé választotta. 1929-ben Hódmezővásárhely városa is felvételét kérte a Magyar Vidéki Városok Kulturális Szövetségébe. A szervezet Városközi Bizottsága Soóst választotta elnökévé még az év folyamán. Helybeli társadalmi tisztségei közül említésre méltó a Hódmezővásárhelyi Népbank és a helyi Vaskereskedelmi Részvény- társaság közgyűlési elnöksége, valamint a Gazdasági Egyesület Hitelszövetkezetének elnökségi tagsága, vagy a Magyar-Olasz Bank helyi fiókjának fb-tagsága. Az imént említett tisztségein túl az Otemplomi Református Egyházközség presbiteri megbízását is betöltötte évtizedeken keresztül. Felesége, Ábrái Aranka a húszas évektől egészen 1940-ben bekövetkezett haláláig a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége helyi fiókjának elnöki tisztét viselte, és ebben a minőségében számos jótékonysági akciót koordinált. 69
