A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)

TANULMÁNYOK - BENKÖ László: Régi vásárhelyi mesterségek - Kemencerakók, kályhások

dallókat, kemencéket és csikótűzhelyeket épít Vásárhelyen, valamint közelebbi és távolabbi (Kecskemét, Szeged, Békéscsaba, Budapest stb.) településeken egyaránt.

Szépvölgyi János (1920) fazekas és kályhás. 1937 és 39 között a Művészek Majolika Telepén dolgozott, majd 1945 és 1952 között önálló kályhás ipart folytatott a Vörösmarty u. 34. szám alatt. Számos népi díszítőelemet vitt kályhacsempéibe, amelyeket elsősorban zöld mázzal látott el. 1948-tól részt vett a Zrínyi utcán meginduló Szilikátipari Szövetkezet létrehozásában.38

Török Ferenc (1966) fazekas, kályhacsempe-készítő, kályha- és kemencerakó. A gimnázium elvégzése után - egy sikertelen egyetemi felvételit követően - a fazekasmesterséget választja. A Majolikagyárban kezdte tanulni a szakmát, majd két év után, az Agyag és Szilikát Ipari Szövetkezetbe kerülve sajátította el a korongozás, az agyagformázás titkait. Emellett a neves vásárhelyi fazekas család leghíresebb tagjától Mónus Ferenctől tanulta ki a vásárhelyi fazekas mesterség, a korongozás mesterfogásait. Hosszabb, rövidebb időt töltött tapasztalatszerzés céljából (mint a régi vándorlegények), görög, svéd és spanyol fazekasműhelyekben is. Budapesten bérkorongozást vállalt különböző neves iparművészek részére, majd hazatérve 1990-ben önálló fazekas műhelyet nyitott a Hóvirág utcában. Hagyományos fazekas termékekkel („fennálló edényekkel”) kezdte a munkát. Az elsősorban zöldmázas tálak, tányérok, butellák, cserép kulacsok, boros készletek stb. iránti átmeneti keresletcsökkenés miatt kezdett bele a kályhacsempék készítésébe, majd a cserépkályha építésbe. 2002-től készíti a kézi korongozású, formába döngölt, „tányérszömes” kályhacsempéket, amelyek gyártását dunántúli mesterektől tanulta el. Általa készített és felépített cserépkályhák állnak és melegítenek számtalan vásárhelyi család otthonában, de dolgozott környékbeli és távolabbi (Visegrád, Szentendre stb.) településeken is. Több éve készít külső és belső búbos kemencét és csikótüzhelyet is. Az általa készített kályhákat, kályhacsempéket országos kiállításokon és vásárokon is bemutatja.

Kiss Lajos néprajztudós és későbbi néprajzi gyűjtők (Nagy Gyula, Szenti Tibor, Herczeg Mihály és mások) többször megjósolták a vásárhelyi búbos kemencék, a hagyományos rakott tűzhelyek, de még a jól fűtő cserépkályhák korszakának végét is. Az kétségtelen, hogy az a kor, amelyben ezeket tömegesen használták, talán nem jön vissza. De a mai ember környezettudatosabb, természetközeli gondolkodása, a hagyományos főzési és sütési eljárások újjáéledése átmentheti alföldi kemencéinket, a vásárhelyi cserépkályháinkat, így a kályhás szakma azon mesterségek közé tartozhat, amelyet nem fenyeget a kihalás veszélye.

NAGY Vera 2012. 90.

62