A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)
TANULMÁNYOK - BENKÖ László: Régi vásárhelyi mesterségek - Kemencerakók, kályhások
gyományos törekes agyaggal rakta meg, hazai cserépbetéttel és drótozás nélkül. Felesége is rendszeresen bedolgozott mellette, mint „kályhássegéd”. Mazur a János (1872-1925) fazekas- és kályhásmester. A Felvidékről származó mester 1898-tól működött fazekasként, kályhásként Vásárhelyen, a Szabadság téren, majd a Soós István u. 3. sz. alatt. Az 1904-ben, Hódmezővásárhelyen rendezett Országos Ipari és Mezőgazdasági Kiállításon - az általa gyártott és épített kályhával - vett részt és arany oklevelet szerzett. 1906-tól saját készítésű, elsősorban vajszínű mázzal ellátott kályhacsempéket gyártott és épített be egyre több vásárhelyi polgári és parasztházba is. A csempegyártást és a kályhaépítést testvéröcs- csével és két segéddel, valamint egy-két inassal végezte. A környékbeli nagyobb városokba (Szeged, Makó, Szentes, Csongrád, Orosháza stb.) is szállított kályhacsempét és rakott kályhákat. (A mai napig felbukkan az apróhirdetésekben a „ bontott Mazura-féle kályha”.) A Mazura-féle csempének nemcsak a világos máz és az aprólékosan kidolgozott nyomott minta volt a különlegessége, hanem az is, hogy a szürke és „zsírosabb” agyagot a mester, a felvidéki Gömör és Nógrád megyei agyagbányákból hozatta Vásárhelyre. Később (vagy párhuzamosan) német és cseh kályhacsempéket is hozatott és abból rakták meg a kályhákat, az egyre nagyobb igény kielégítésére. 1925-ben bekövetkezett halála után özvegye nevén működött tovább a kályhaépítő vállalkozás, ahol a fia, kályhássegédek és -inasok dolgoztak 1934-ig. Molnár János fazekas- és cserépkályha-készítő mester műhelye a Vívó utca 4., majd a Damjanich u. 20. szám alatt működött 1940-es évektől. A negyvenes - hatvanas évek egyik legjobb vásárhelyi kályhacsempe-készítőjének és kályharakó- jának tartották a szakmabeliek is. Mónus Ferenc (1931-1999) fazekas, kályhacsempe-készítő. A mesterséget édesapja, Mónus János műhelyében tanulta meg. Habár újvárosi stílusú fennálló edényei, tálai hozták meg neki a helyi és országos sikert - 1976-ban megkapta a Népművészet Mestere kitüntetést - 1951 és 1969 között cserépkályha-gyártással is foglalkozott. Az Agyagiparosok Szövetkezetében (melyet édesapjával és szintén fazekas testvéreivel alapítottak 1951-ben), majd önálló fazekasként elsősorban újvárosi barna mázzal és ennek árnyalataiban készítette kályhacsempéit. Ritkábban zöld szemes kályhacsempék is kerültek ki a keze közül. Mónus Imre (1911-?) fazekas, kályhásmester. A mesterséget testvéreihez hasonlóan édesapja fazekas műhelyében sajátította el. A fennálló edényeken túl, 1940 és 1951 között kályhacsempéket is gyártott Fáncsy u. 24. szám alatti műhelyében. Mikula János kályhásmester. A Majolikatelepen dolgozott az 1920-30-as években, kályhacsempe formázóként. 1934-től 1950-ig önállóan folytatta mesterségét Határ u. 5. szám alatti műhelyében. Palócz Pál (1878-1942) kályhásmester Hódmezővásárhelyen született, itt tanulta ki szakmáját és 1896-ban szabadult. Segédéveiben dolgozott Zsolnán, Zomborban és a fővárosban is. 1927-ban nyitotta meg vásárhelyi kályhás műhelyét a Klauzál u. 157. szám alatt, 1942-ben bekövetkezett haláláig, amelyet özvegye már nem folytatott. 58
