A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)

TANULMÁNYOK - BENKÖ László: Régi vásárhelyi mesterségek - Kemencerakók, kályhások

futott fel, majd befejeződött. Ekkor még 20-25 csempegyártó és kályhás dolgozott a szövetkezeten belül. Termékeiket megye- és országszerte is értékesítették.29

Az 1970-es évekig párhuzamosan lehetett rendelni kályhacsempét az Agyagipari Szövetkezettől, néhány, még dolgozó vásárhelyi kályhás-fazekastól és a Tü- zép telepről is. Több magyarországi kisebb-nagyobb kályhacsempe gyártó üzem működött ebben az időben Pécsett, Zalaegerszegen, Romhányban, Nyíregyházán, Esztergomban, Karcagon stb., amelyek ide is elkerültek. A hetvenes évektől import csempe is bekerült az NDK-ból, Csehszlovákiából, Romániából és Lengyelországból is. 1970-ben - az akkori árakon — egy átlagos méretű kályhához való csempe ára: 950-1500 forintig terjedt. Ehhez jött 2 db ajtó és tűzrostély kb. 280-300 forintért. A fuvarköltség városon belül kb. 100 forint volt. A helybeli kályhásmester által felszámított berakási költség: 450-500 forint között mozgott. Tehát ebben az időben egy új csempekályha ára és beépítési költsége 1.780-2.400 Ft körül volt.30

Kályhacsempegyártás

Csempekályha- (helyben használt kifejezéssel: cserépkályha-) készítéssel Vásárhelyen a 1880-as évektől néhány fazekas kísérletezett. Olyan agyagot és összetevőket kerestek, amelyekből erősen tűzálló, jó minőségű kályhacsempéket lehetett sorozatban gyártani. A városkörnyéki agyagbányából vagy egyedi agyaggödrökből származó, jó minőségű agyagot a kitermelés és a műhelybe szállítás után a kályhások - a fazekasokhoz hasonlóan - feldolgozzák. Ela szükséges adalékanyagot (samottpor, mosott homok stb.) is kevernek az agyagmasszához, a jobb tűzállóság érdekében. Az alaposan kitaposott, kidolgozott, áttört agyagot összerakják boglyába, és nedvesen tartják. A fából faragott, majd égetett agyag-, később gipszből készült csempe-formába (dúc) nyomkodják gondosan az újragyúrt agyagot, majd óvatosan kivéve, lassan szárítják, nehogy megrepedjen. Ha szükséges „retusálják”, azaz kijavítják, ha légbuborékos, vagy hibás a formából kivett anyag. A lapossarok- és párkány-csempéket kiégették, azaz „z

sengélték”, égetés után kiválogatták az esetlegesen hibás, repedt darabokat, majd külsejüket fazekasmázzal bevonták. A nyers mázas csempéket, rövidebb ideig és alacsonyabb hőfokon újra égették. Vásárhelyen az 1910-es évek előtt a zöld, a sárgásbarna („égetött cukor színű”), barna és a kobaltkék mázas kályhacsempéket kedvelték. Az első világháború után kezdett terjedni a sárgás, a csontszínű és ritkábban a fehér mázzal bevont csempe. Az egyszerű sima csempék mellet készültek keretdíszes és nyomott mintás, fonott mintás, majd a tányérszemes változatok a polgári és a polgáriasodé rétegek számára. A kályhacsempegyártó fazekasok megrendelésre és vásárra is dolgoztak. Különböző

29CSMH, 1957. okt. 13. 5.

30 CSORDÁS István: Boglyakemencétől a csempekályháig. Adatok a vásárhelyi kályhásmesterség történetéhez. Hódmezővásárhely, 1988. 66-67. Kézirat a Németh László Városi Könyvtár helytörténeti gyűjteményében.

54