A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)

TANULMÁNYOK - MAKÓ Imre: Hódmezővásárhely címertörténete

éknél már századokkal előbb itt működött. A kör ezzel Szegeden bezárult. A szom­szédos nagyváros említésére magyarázatul szolgálhat, hogy annak címere, amelyet szabadalomlevelével együtt 1719-ben kapott a királytól, a koronás sisakkal és si­saktakaróval ellátott teljes címerek sorába tartozik, s mint a legközelebb fellelhető városcímer mintául szolgálhatott Vásárhelynek, ha másért nem is, a színezés tekin­tetéből. (A sisaktakaró levélzetének színei - jobbról vörös és ezüst, balról kék és arany - azonosak a két város címerében.) A tanács mások mellett megkereste még a város volt földesurának, a gróf Kár­olyi nemzetségnek a levéltárát14, Csongrád vármegye alispánját és az Országos Le­véltárat is, ahonnan szintén nemleges válaszok érkeztek. Pauler Gyula országos le­véltárnok így azt írta, hogy Hódmezővásárhely címerére vonatkozólag egyéb ada­tot, mint a város közönségének a pozsonyi kamarához intézett egy 1617. évi eredeti magyar levelét, melyen a város pecsétje látható, levéltárukban nem találtak, és ma­ga a levél a pecsétre vagy címerre nézve semmit sem tartalmaz; a pecsét a címer alakját mutatja, de annak színezése meg nem állapítható belőle”. A város az innen elszármazott, történészként is tevékenykedő fővárosi ítélőtáb­lái bíró, Széli Farkas segítségét sem mulasztotta el kérni. „Vannak ugyan számos jegyzeteim szerette szülővárosom történeti múltjára nézve - írta az készséges vála­szában -, de fájdalom ezek gondos átkutatása után sem akadhattam semmi nyo­mára annak, hogy Hódmezővásárhely város eredeti címere vagy annak hiteles má­solata hol léteznék. Utána néztem az országos levéltárban is, hol a címeradomá­nyozást is magokban foglaló Királyi könyvek a mohácsi vésztől fogva őriztetnek, valamint a Nemzeti Múzeum gyűjteményeiben, de itt sem találtam semmi adatot arra, hogy szeretett városunk címer adományt kapott volna. Véleményem szerint azonban nem is kellett okvetlenül címer adományt kapnia - használhatta szokásjog alapján is címerét. Ennélfogva egyáltalán nem jár hátránnyal, ha az ősidőktől fogva használt városi címer - mint ilyen íratik, illetőleg festetik le és küldetik fel [...] a nemes városnak régi címere látható kifaragva — ha jól emlékszem - az ótorony be­járata felett; honnan, ha a véset még láthatóvá tétetnék, a heraldica szabályai szerint a színek kétségtelen meghatározhatók. Még régibb időkből is előfordult a város címere igen szép pecséteken, így p(éldának). o(káért). az országos levéltárban, a XVII. században, több évekről.” A szintén megkeresett Ludrovai Tóth István, Arad város mérnöke válaszleve­lében megírta, hogy Hódmezővásárhely város eredeti címerét a levéltárból vette ki, és oda is származtatta vissza a tanácshoz beterjesztett jelentésével együtt. Hogy ez mikor és mi célból történt, arra a levéltári nyilvántartásokban nem találtunk utalást. Csongrád és Félegyháza városok után ő 1871 októberétől, tehát Ábrái Károly váro­si, majd megyei főjegyzősége idején az 1872. júniusi tisztújításig Vásárhely város másodmérnöke volt. 1882-ben itt a dűlőutak kijelölésére felfogadható egy évi mér­nöki állomásért folyamodott és napidíjas mérnökként állt alkalmazásban, egy év 14 CSML HL Polgm. ein. ir. 369/1891. 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom