A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2013-2014 (Hódmezővásárhely, 2014)
EMLÉKEZÉS - NAGY Gyöngyi: Szabó Mihály, Hódmezővásárhely első polgármestere
zérek, 1880 és 1896 között, név nélkül jelentek meg.19 A népies elbeszéléseken túl Szabó Mihály nevéhez azonban egy sokkal nagyobb vállalkozás is köthető. Goethe Faustjának fordításáról van szó. Goethe 1827-ben írta le először a Weltliteratur szót. „Meg vagyok győződve arról, hogy egy általános világirodalom kezd kialakulni, amelyben ránk, németekre megtisztelő szerep vár... Az igazi, általános türelmet akkor valósítjuk meg a legbiztosabban, ha meghagyjuk minden ember, minden egyes nép jellegzetességét, de kitartunk a mellett a meggyőződésünk mellett, hogy ami igazán értékes, az az egész emberiségé.”20 Szabó Mihály népies elbeszéléseiben a magyar nép, közelebbről az alföldi ember jellegzetességeiről szólt, a Faust magyarra fordításával pedig annak az örök igazságnak is eleget tett, amelyet Goethe fogalmazott meg a világon elsőként: „ami igazán értékes, az az egész emberiségé.” Vállalkozása persze nem volt egyedül való, hiszen előtte már többen is kísérleteztek egy jó Faust-fordítás létrehozásával. Az 1840-es években jelent meg Hugo Károly töredékes munkája, majd 1844-ben, a népszerű színműíró, Szigligeti Ede fordítása.21 Ezek kéziratban maradtak meg a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában.22 1860-ban az első két kísérletet követte a harmadik. Nagy István pesti hírlapíró Faust-fordítása volt az első, amely nyomtatásban is megjelent. Az 1870-es években aztán sorban követték egymást a fordítások: Dóczi Lajos (1873), Várady Antal (1887) és Szabó Mihály vállalkozása 1888-ban.23 Az egykori polgármester nagyszabású irodalmi vállalkozásáról beszámolt a Vásárhely és Vidéke c. napilap is.24 * A Vasárnapi Újság 1888. évi júliusi számában az Irodalom és Művészet c. rovatban, egy recenzióban pedig a következőképpen méltatták. „íme már a negyedik fordítás a Goethe Faust-ja első részének! Nem lephet meg, hogy a világirodalom ez egyik remeke annyira vonzza fordítóinkat, belbecse, szépségei, tartalmi és formai rendkívüli gazdagsága által, de azért is, mert az eddigi magyar fordítások senkit sem elégítenek ki s azt, aki hivatást érez rá magában, ellenállhatatlanul hajtja a vágy jobbat adni az eddigieknél. Különös jelenség, hogy a négy magyar Faust-fordító közül három (Nagy István, Komáromy Andor és Szabó Mihály) olyan, akitől soha verset nem olvasunk...” „Szabó Mihály, kitől zamatos magyarsággal írt prózát olvastunk már, nem is fiatalember, (jeles történetírónk s akadémikusunk Szabó Károlynak testvérbátyja) egészen meglepett...” „... kimondhatjuk azt is, hogy Szabó Mihály sem végzett haszontalan és felesleges munkát. Fordítása kevésbbé költői és kevésbbé formás, de sokkal magyarabb nyelvű, mint Dóczié, költőiebb s jobban verselt a Nagy Istvánénál, hívebb s kifejezőbb a Komáromiénál, s teljesebb mind a háromnál...” „... föérdeme pedig természetes, mesterkéletlen magyarossága. Üdvözöljük ezért ez új Faust-fordítást: mert az eddigiek után kétségkívül egyengeti egy még jobbnak s lehetőleg tökéletesnek az útját.”23 19 Juss 1988.9. 20 Uo. 10. 21 Uo. 22 VERTESY Jenő: Régebbi Faust-fordítások. A Magyar Nemzeti Múzeum két kézirata = Erdélyi Múzeum, 1910. 305. 23 Juss 1988. 10. 24 Goethe Faust-jának fordítása = Vásárhely és Vidéke, 1888. máj. 17. 3. 23 Szabó Mihály Faust-fordítása = Vasárnapi Újság, 1888. júl. 22. 7. 255
