A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

ADATTÁR - BÉRES Dezső: Holt zendülő. Vöröss István élete

Nem feladat keresni, vagy kijelölni helyét az irodalomtörténetben. Megtörtént ez a predesztinációval. Nem keresni, kijelölni - észrevenni, hol van. Ez a feladat. Hogy hová tartozik, az a Mű döntése. A Mondanivalóé, aki maga választ műfajt, formát, nyersanyagot, mintá- zót. Alkotót, akit megszólít, lakomára hív... Ki nem toroz a Vőlegénnyel, annak fűben, fában, kőben - és nem szívében lakik az Isten. „A versírást meg lehet tanulni, a költészetet nem...” - Reviczkyt citáló (később hivatkozott) Galyasi Miklósé eme bölcsesség... Vöröss István a népi írókkal és a Nyugat harmadik nemzedékével egy időben, az 1930-as évek közepén indult, a népies és az urbánus irodalom sodrásában, ám életkoránál fogva sem tartozott közéjük. Hogy a 26 éves Pilinszky János egy irodalmi est vendégeként, az akkor már hét hónapja elhunyt költő verseiből felolvasott, azt mutatja, hogy az Újhold nemzedéké hez tartozónak tekinthetnénk. Mégsem tehetjük korai halála miatt. 1940-től országos folyóiratokban is publikált, novellákat, színműveket, regényt írt. Szociálisan érzékeny és pacifista. A háború után irodalmi folyóirat, a helyi Délsziget társszerkesztője. Nemcsak számontartották hazai irodalmi körökben, de számítottak rá, fennmaradt levelezése tanúsítja. Lengyel Balázsnak, az Újhold szerkesztőjének időt nem adott a sors beszerkesztenie lapjukba. Nem hitt a művészet sematizmusában: ,ylz irányirodalom nem irodalomV’ - írta lappangó esszéjében.3 Pálcát törő kijelentése üzenet írótársai felé. Hitte, hogy csak parnasz- szista szintre emelt igénnyel lehet örökérvényű alkotásokat létrehozni. így maga adta a lehetőséget, megsütni politikai billoggal: „Alig leplezett ellenforradalmiság!”- Hisz’ nem vett tudomást „társadalmi tényezőkről,” nem zengte a dalt üde mámoros ajakkal. Irodalomtörténész kijelentése ez, olyé, aki később olyanná lett, mint megbélyegzettjei: 1956-os szerepéért évekig volt szilenciumon.4 Ellenforradalom forradalomban van. Vöröss életében háború volt, újjáépítés. Forradalom nem. Milyen forradalmár volt hát? „Költő vagy, a szépség keresője, a miértek vallatója, a felismerésekből levont következmények állója, viselője.” - Galyasi megállapítása ez is, mint elébb még nem hivatkozott alapvetése. Hogy mikor, milyen körülmények között találkozott először Vöröss Istvánnal és költeményeivel, nem derült ki, talán nem is fontos. De egy éve decemberben, a Tornyai Társaság IX. előadói estjén már bemutatta közönségének, felolvasott a diákköltő verseiből. E mostani nyílt levele elbocsátó, Reviczky-idézettel sommásan útnak eresztő. Nem tekintette csodagyereknek, tudta: veszélyeket rejt a piedesztál.

A mű, a vers szempontjából pedig másodlagos minden egészségügyi probléma. Gyer- mekparalízist említ Moldvay Győző, Achilles-ín rövidülést az édesanya. „Valami gerincagybaja van” — olvasható Németh Lászlónál. Nincs megnevezve a betegség sem a Deutsch

3 A főváros fiatal írói mutatkoztak be szombaton Vásárhelynek = FU, 1947. okt. 21.; Október 18-án a Tornyai Társaság estjén Hubay Miklós, Gyárfás Miklós, Benjámin László, Darázs Endre, Lengyel Balázs, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Szabó Magda, Palotai Erzsi voltak vendégek. Folyóiratuk után ők az Újhold nemzedéke. 1946 júliusában indították folyóiratukat, mellyel a Nyugat örökébe kívántak lépni, eszményképük Babits volt. Hét szám jelenhetett meg, 1948 tavaszán megszűnt ez a folyóirat is. A Tornyai Társaság és a Szabadművelődési Felügyelőség közös estjén Pilinszky Vöröss István-verseket olvasott fel. A később „evangéliumi esztétikájú” Pilinszky ekkor találkozott először Németh Lászlóval. Szerette volna, ha a Szabadművelődési Felügyelőség áthelyezi Hódmezővásárhelyre, ám végül meggondolta magát. Visszatartó erő lehetett a Délsziget, a Puszták Népe, majd a Tornyai Társaság megszüntetése, és az a mára eléggé közismert hajsza, ami Németh László ellen folyt. Erről ld. Pilinszky János összegyűjtött levelei (Budapest, 1997); Vöröss esszéjéről ld. 27. sz. jegyzet; Sarkadi megállapításáról (komoly igények feszülnek ott) ld. 26. sz. jegyzet.

4 Zengjük a dalt... Párt- és szakszervezeti tömeggyűlések állandó, indulószerű slágere, gyakorlatilag 1989-ig. „alig leplezett ellenforradalmiság”, Lukácsy Sándor jelzője, ld. 26. sz. jegyzet.

298