A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
TANULMÁNYOK - ROSZTÓCZY ERNŐNÉ: Részlet Csúcs városrész településtörténetéből
nyék lakossága halászni, pákászni, vadlibát, vadkacsát fogni stb. A tavon nevelték a vízigényes házi szárnyasokat is. A csúcsi fazekasok a tó környékén állították fel műhelyeiket. A Szent László utca 111. számú ház középső helyiségében építkezés közben egy ásónyom mélyen kék-fehér és egyéb cseréptörmeléket találtak. Az idevalósi fazekasok dolgoztak ilyen színű mázzal. Ebben az épületben valamikor fazekas család élhetett.13 Népes utcának volt nevezhető a Lakhati Nagy utca, mert 1785-ben 189 házas jobbágy lakott benne. A Lakhati Nagy utcával párhuzamosan É-D-i irányban húzódott a Kis Lakhat utca, amit 1856 óta neveznek Szent István utcának. Egyes írásokban Palotai negyedként említik, alábbiakban igyekszünk erre magyarázatot keresni. Egy korabeli kimutatás szerint 112 házas és földes, 283 házas és 181 há- zatlan zsellér lakott benne. Úgy vélem, ez az adat azt tükrözi, hogy a környező házsorok lakosai is ide számláltattak, azaz a Jegenye és az Eke utca házai és lakói. Mindenképpen korábbi település lehetett, mivel lényegesen többen lakták a Kis lakhat utcát, mint a Lakhati Nagy utcát. A Kis Lakhat utca bevezető szakasza a mostani Dél utcáig nagyon szűk és kanyargós, követi az utca a Csúcs-tó medervonulatát. Bodnár Béla a harmincas években írta meg a Hódmezővásárhely és környékének földrajzi nevei című értékes tanulmányát, amelynek „Szentesi köz” című szócikkében a következőket írja: „Mikor még a múlt századokban a Hattyas- és Csúcstó is megvolt, s ezeket csak a mai Szentesi utca választotta el egymástól, a lakosság igyekezett, főleg a partosabb részeken minél több területet elfoglalni a mocsaraktól, részben a víz levezetésével, részben feltöltögetéssel. Ezen az elhódított területeken azonnal meg is kezdték az építkezéseket, eleinte minden tervszerűség nélkül.” Idős tabáni lakosoktól hallotta a szerző, hogy „...ott sok sikátor, zugutca, kutyszorító keletkezett a rendetlen össze-vissza telelpülések között.”14 Ha az adatközlők fenti elbeszéléseit tényként kezelve elfogadjuk, s ha ez a Hattyas-tóra igaz, úgy igaz a Csúcs-tóra is. Tudjuk más forrásból, hogy a 18. század közepére a Csúcs-tó két meghatározó, tápláló ere vízhozamának csökkenésével megindult a tó egyes részein az eliszaposodás.1' A szóban forgó tanulmány szerzője azt írja „Jegenye utca” szócikkében: „Hajdan a Csúcs-tó déli partján kezdődött a település, s ahogyan száradt ki a tó vize, úgy települt tovább az utca a tó K-i szélén É felé.”16 Ha szemügyre vesszük belterületi térképünket, láthajtuk, hogy a Jegenye utca, mint vízparti településnek folytatása az Eke vagy későbbi nevén Vidacs utca. Meggyőződésem, hogy e két utcában, de a Kis Lakhat utcában is rendetlenül, össze-visszaságban épültek eleinte a házak. A Dél utca sikátorszerü volta is igazollj Kenéz Pálné közlése. 14 BODNÁR Béla i.m. 1761-77. 15 A Csúcs-ér és a Kenyere-ér, továbbá a Kútvölgy ősfolyó egyik megmaradt ere. SZEREMLEI Samu: Hód-Mező-Vásárhely története. 1. köt. Hódmezővásárhely, 1900. 16 A Jegenye utca ma Béla cigány utca. BODNÁR Béla i.m. 81. 215
