A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
TANULMÁNYOK - DOBOS Irma: Óbecsei kapcsolatok
fel, bár ott is hamar átváltottak a 200 m körüli mélységben kifejlődött víztartó réteg megnyitására (Csath B. 1982, Földvári L. 2005). A Soós-család néhány tagjáról A fővárosban élő vásárhelyieket az 1980-as években Csáky Irén, az Elet és Tudomány egyik szerkesztője az elszármazottak Baráti Körébe nagy buzgalommal összegyűjtötte, akikről bizonyosat tudott, hogy Hódmezővásárhelyhez valamilyen formában kötődtek. Havonta egyszer a főváros különböző pontján összegyűltünk és előadások, beszámolók hangzottak el, vagy valamilyen kiállításra is sor került ezeken az összejöveteleken. Egy ilyen találkozáskor szerencsém volt, mert eljött Soós Etelka is, a Soós család egyik oszlopos tagja, aki néhány régi, a családdal kapcsolatos fényképpel, a saját születési anyakönyvi kivonatával ajándékozott meg. Sajnálom, hogy a rövid idő alatt nem sikerült minden kérdésre választ kapnom, de még további kutatást kellene végezni Hódmezővásárhelyen, Budapesten és Pécsett. Lehetséges, hogy nem közvetlenül a Vajdaságból, hanem Erdélyből származik a Soós család, ahogy egyik-másik írás közli, de minden esetre az óbecsei kapcsolatról Soós Etelkától tudtam meg, hogy az ő családjához tartoztak a későbbi artézi kútfúrással foglalkozók. O Óbecsén, a Vajdaságban született 1914. május 9-én, édesapja Soós Sándor géplakatos, édesanyja Nagy Ilona és a Kápolna u. 11. sz. alatt laktak. Az anyakönyvi kivonat szerint ekkor Soós Sándor 27 éves volt és így 1887-ben született és valószínűleg csak az első világháború után költöztek Vásárhelyre. Az id. Soós Sámuel vagy a Soós Károly unokája lehetett Etelka. Soós Etelka (Váradi Imréné) a fővárosban, a Rottenbiller u. 5. II. 1. sz. alatt lakott az 1990-es években, majd amikor újra férjhez ment, akkor Pécsre költözött a 2000-es évek elején A Soós-család néhány tagja már jóval korábban Hódmezővásárhelyen élt és minden bizonnyal mind a két közkút fúrásánál elsajátították az artézi kút készítésének ismereteit. Ennek hatására azután 1891-ben id. Soós Sámuel a Hideg utcában, a Lippai gőzmalom udvarán egy 200 m mély kutat, majd 1895-ben a Pálffy és a Szerencse utca sarkán ugyancsak egy 200 m-es kutat létesített. Prónay Józseffel közösen 1899-ben Soós Károly 146 m-es kutat fúrt a Villamos és Áramfejlesztő telepen. E néhány kúton kívül Földvári László szerint többről nem tudunk, amit a család tagjai létesítettek volna. A Vásárhelyi Hírmondó viszont az 1901 nyarán a Népkertben fúrt 238,5 m mély sikeres kútról is beszámolt kiemelve, hogy id. Soós Sámuel jobbat nyújtott, mint amit a szerződésben vállalt és az átvevő bizottság javasolja a tanácsnak, hogy részére elismerő oklevelet adjon ki, amit azután valóban meg is kapott. Elismerésben bőven volt része még szegedi munkái után is, nem beszélve az alcsúti munkáját „udvari kútfúró mester” címmel is jutalmazta József főherceg. A hivatalos címjegyzékben is szerepel 1910-ben cége neve: „Soós Sámuel mélyfúrású vállalata Hód-Mező-Vásárhelyen VI. Kistópart u. 3. sz. ” Soós Sámuel kútfúró később Újpestre költözött és az 1930-as években fia, ifj. Soós Sámuel 92
