A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
TANULMÁNYOK - NAGY Gyöngyi: Kun László király és a hód-tavi csata
bomlott. A jászkunok egy része ekkor elhagyta korábbi szálláshelyeit, s nyugat felé, a Prut, Szeret, Moldova és az Al-Duna közti térségbe vonult vissza. Körükben a XIII. század elején domonkos szerzetesek jelentek meg, s 1228-ban létrehozták a milkói kun püspökséget. Ettől kezdve a terület neve Kunország volt? A nyugati menekülés 1223-ban a jászkunoknak csak az egyik részét érintette. Akik az eredeti szálláshelyeiken maradtak, azok megszilárdították a kun törzsszövetséget, és fejedelmük, Kötöny5 6 vezetésével felkészülve várták az újabb mongol támadást. 1239-ben Batu kán a Volga menti csatában újra győzelmet aratott, s leigázta a dél-orosz fejedelemségeket. Kötöny ekkor döntött úgy, nem várja meg, míg a tatárok újból támadnak, hanem egész népével nyugatra indul. Egy rövid moldvai és havasalföldi tartózkodás után követeket küldtek IV. Béla királyhoz, akik a kunok fegyveres segítségét ajánlották fel, ha a király befogadja őket Magyarországra. IV. Béla, aki már korábban felvette a Kunország királya címet is, szívesen fogadta a jászkunok kérését, s 1239 végén engedélyezte a beköltözést számukra.7 Kötöny és népe ekkor már nem először kért bebocsátást a Magyar Királyság területére. 1227-ben Bőre és Membrok vezetésével történt meg az első kun betelepedés, amelynek ugyancsak a tatár veszedelem volt a kiváltó oka.8 9 10 1239-ben „A király csodálatos pompával országának egészen a határáig elébe ment [Kötöny elé], és rendkívüli kitüntetésben és annyi megtiszteltetésben részesítette őt és embereit, hogy az ország lakosai emlékezetet meghaladó idők óta ilyet sem nem tettek, sem nem láttak.”, szólt Rogerius mester Siralmas énekében.7 Kötöny és IV. Béla között ekkor egy kétoldalú megállapodás jött létre. A fejedelem azt kívánta, hogy fegyveres szolgálataikért cserébe egymáshoz közeli helyekre szállásolják el népét, nemzetségi kereteiket megtarthassák, és saját elöljáróik vezetése alatt élhessenek. IV. Béla három feltételt támasztott: ha az országban belvi- szály miatt fegyveres lázadás törne ki, vagy külső támadás éri az országot, a kunok kötelesek a király zászlói alatt megjelenve harcolni; megélhetésük érdekében hozzanak létre állandó településeket, és hagyjanak fel pogány szokásaikkal, hogy a keresztény hitre térve be tudjanak illeszkedni a magyarság körébe."1 A beköltözött kunok kb. 40. 000-en voltak, de ennek pontosságában bizonyosak nem lehetünk. Az a terület, ahová beköltöztek (Duna-Tisza köze, Kőrös és Maros, valamint a Temes folyók mente), hamar szűknek bizonyult számukra, s ennek elsődleges oka a körülöttük elhelyezkedő világi és egyházi birtokok kiter5 KISS József 1991. 6. 6 Kötöny nevének jelentése: „lóra termett” ember. Ld. POLGÁR Szabolcs: Kötöny, kun fejedelem. 92. = Tanulmányok a középkori magyar történelemről. Szeged, 1999. 91-102. 7 KISS József 1991. 6-7. 8 KRISTÓ Gyula: Nem magyar népek a középkori Magyarországon. Budapest, 2003. 219. 9 ROGERIUS mester: Siralmas ének. Budapest, 2001.403. 10 KISS József 1991.7. 71
