A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

TANULMÁNYOK - SZIGETI János: A körtöltés várfalként veszi körül Hódmezővásárhelyt Városismertetők és útikönyvek

Szőnyi Benjámint (1717-1794), az első vásárhelyi költőt, az Ótemplom tudós esperesét idézte Mező-Vásárhely, a nagy Tó földrajzi fekvését illetően.8 A város múltját is felvázolta. A vásárhelyi határban, a török hódoltság korában elpusztult 18 falut is felsorolta, s találóan állapította meg, hogy ezeket máig a helynevek őrizték meg. Szinte egybecseng Ballagi Aladár véleményével Eperjessy Kálmán (1893-1976) későbbi summázata: „Az alföldi parasztváros a környéken levő falvak pusztulása folytán jön létre. Az összeszaladt lakosság szűk belterületen zsúfolódott össze, amelyet körös-körül kertek, istállók, ólak öveztek.”9 Ballagi szerint: „...az elpusztult helységek lakosai a Hód-tó partját kezdték megülni, az úgynevezett Oldalkosárban és a Tarjány (Tarjáni Nagy utca, ma Zrínyi) utczában... Ott volt a város magva. ”

A birtokviszonyokat a Rákóczi-szabadságharc és az azt követő időszakból tömören tárgyalja. Fejtegetésében Szeremlei Sámuel kutatásai „köszönnek” vissza.10

1691-ben gróf Bercsényi Miklós (1665-1725) földesúrral taksában egyezkedtek meg a lakosok. 1702-ben a királyi físcus (kincstár) Schlick Lipótnak (1663-1723) adományozta Bercsényi vásárhelyi uradalmát, ám a kuruc időkben nem vehette át. 1709-ben az ungi főispán, Bercsényi, vásárhelyi uradalmát átadta Károlyi Sándornak (1669-1743). A szatmári béke után a bécsi kormány Schlicket Bercsényi birtokaival elégítette ki, melyet 1722-ben eladott Károlyi Sándornak. Csupán egyetlen mondat utal Károlyi és Schlick közötti pörpatvarra. Az alapjában véve száraz tényeket feloldja az anekdotizáló, a néphagyományokat felhasználó előadásmód. A históriából ismert gróf Pálffy János (1663-1751), az felséges császár m. plenipotentiáriussa (a császár teljhatalmú megbízottja).

Megismerjük a 18. sz. jellegzetes helyi alakjait egy-két jellemző történeteikkel, így a 84 esztendős Pap György esküdtbírót, Kaszap Péter (1727-1799) főbírót, aki már 24 éves korában esküdt, 1768-85 között négy ízben a mezőváros főbírája, s 1791-ben nemességet kapott.11 Csekonics József (1757-1824) tábornok, a mezőhegyesi ménes alapítója megkeresésére az uralkodónak kamat nélküli kölcsönt adott, városunk pedig a török háború folytatására 3151 ökör telepítését vállalta. A vásárhelyiek 1774-ben egyik alapítói Debeljácsa községnek (Torontálvásárhelynek, ma Szerbia Debeljáca). A másik érdekes adalék Ballagi városismertetőjében 1751, amikor az algyeviek (algyőiek) áttelepültek a Hód-tava partjaira. „Pünkösd harmadnapján szállottak ki a dereglyékből”.

A történész szerző a nyelvészetben is otthonosan mozog. Tanulmányozta a vásárhelyi ragadványneveket is, amelyek öröklődtek több nemzedéken át. Zömmel

8 SZŐNYI Benjámin: Hód-Mező-Vásárhelynek hollétéről és régi dolgairól. Hód-Mező- Vásárhely, 1873. jún. 22.

9 EPERJESSY Kálmán: Városaink múltja és jelene. Budapest, 1971. p. 27.

10 SZEREMLEI Sámuel: Hódmezővásárhely története. III. köt. Hódmezővásárhely, 1907. p. 200-251.

11 Vő. SZEREMLEI Sámuel: Hódmezővásárhely története V. köt. Hódmezővásárhely, 1913. p. 1037.

57