A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

SZEREMLEI SÁMUEL SZÜLETÉSÉNEK 175. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE RENDEZETT EMLÉKKONFERENCIA - BÉRES Mária: Szeremlei Sámuel régészeti munkásságáról

BÉRES MÁRIA SZEREMLEI SÁMUEL RÉGÉSZETI TEVÉKENYSÉGÉRŐL A muzeológia és a régészettudomány helyzete Szeremlei idejében A magyar régészet kezdetei egyes nézetek szerint a 13. századba nyúlnak visz- sza, de a Kárpát-medence római emlékeiről a feljegyzések Hunyadi Mátyás ural­kodása idején (1458-1490) szaporodtak meg.1 Inkább az epigráfia, mint az archaeologia tudományos szempontjai érvényesültek, amikor a császári gyűjte­mény számára a birodalom minden pontjáról szállították az értékes római feliratos köveket. Egy ilyen esetre Hódmezővásárhely közeléből is van példa. 1723-ban érkezett a szegedi tiszai kikötőbe a gyulafehérvári erődítési munkák során talált római oltár- és sírköveket Bécsbe szállító három dereglye. A vízi járművek közül az egyik 14 db értékes emlékkel víz alá merült, így ezek nem jutottak el III. Károly magyar király és német-római császár (1685-1740) gyűjteményébe.2 A Hódmezővásárhely határában előkerülő régészeti leleteket először Szőnyi Benjámin református lelkész említi 1753-ban.3 1776-tól az osztrák joggyakorlat magyarországi átültetésével, a talált kincset be kellett szolgáltatni, melyből az ál­lamkincstár kapta az első egyharmad részt, a másodikat a földet tulajdonló földes­úr, a harmadik harmadot a megtaláló, de ez utóbbi kettő pénzben jutott az ellenér­tékhez. A szabály a 150 Ft-nál kisebb, vagy pénzértékkel nem bíró leletekre is ér­vényes volt, elősegítetve a tudományos szempontból fontos tárgyak megszerzését előbb a császári, majd a magyar gyűjtemények számára. A bécsi gyűjtemény részé­re ki nem választott érmékből 1813-tól előbb a Magyar Nemzeti Múzeum, majd a Pesti Egyetem választhatott, természetesen a két intézménynek a tárgyak után pénzben meg kellett fizetniük az értéket a megtalálónak és a földtulajdonosnak. 1848-ban Kossuth Lajos, mint a Honvédelmi Bizottmány elnöke rendeletet bo­csátott ki, hogy a sáncépítés közben előkerült leleteket adatolva meg kell küldeni a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Ugyanebben az évben tárta fel Érdy János a székesfehérvári királyi bazilika romjai között III. Béla király és felesége sírját. 1868-tól a vidéki gyűjteményekbe is kerülhettek - az út- és vasútépítés során - a földből előkerült régészeti, numizmatikai leletek. 1 Kézai Simon és Anonymus is hivatkozik művében dunántúli sírhalmokra és római felira­tos kövekre, mely emlékek köré szőtték történelmünk egyes részleteit. A 15. század máso­dik felében az itáliai iskolázottságú, Hunyadi Mátyás udvarában megfordult humanisták érdeklődtek az erdélyi és a dunántúli római emlékek iránt. Bővebben: Vékony, 2003. 15-16. 2Víz alatti régészek vizsgálják a szegedi Tisza-szakaszt http: // www.ng.hu/Civiliza- cio/2004/04/Víz_alatti_regeszek_vizsgaljak_a_szegedi_tisza_szakaszt 3 BANNER 1957. 133. 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom