A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
SZEREMLEI SÁMUEL SZÜLETÉSÉNEK 175. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE RENDEZETT EMLÉKKONFERENCIA - NAGY Gyöngyi: Vásárhely történetírója, Szeremlei Sámuel és a Hód-Mező-Vásárhely története című monográfia
Csongrád vármegyéhez, amely már a királyé volt. Hosszan ír a Rákóczi-szabad- ságharc vásárhelyi vonatkozásairól, majd a Károlyiak vásárhelyi uralmának bemutatása következik. Károlyi Sándor a szatmári béke megkötésekor ígéretet kapott arra, hogy a tulajdonában lévő területeket megtarthatja, így Vásárhelyt is, ahol a Rákóczi-forradalom alatt ö volt a földesúr. A várost azonban Károlyi Sándor mellett birtokolta még Schlick tábornok és a Német Lovagrend is, amelyből nem kevés bonyodalma származott a vásárhelyieknek, mert egy időben két helyre is fizetniük kellett a taksát. Végül Károlyi Sándor 30 000 írt-ért vásárolta meg Vásárhelyt és jobbágyait, 1722-ben. A Károlyi-korszak Vásárhelyen sok változást hozott a lakosok életében, akik nem nagyon tűrték a kötöttségeket. Szeremlei ebben a kötetben több elemi csapásról ír: tűzvész, árvíz, pestis és kolera elég sűrűn fenyegették a várost. Részletesen ír a Törő-Pető féle mozgalomról, amely a két ősi református fészekből, Túrról és Vásárhelyről indult ki, s fő céljuk a német iga lerázása volt. Tüzetesen vizsgálja Mária Terézia úrbérrendeletét is, amely a vásárhelyiek számára ugyancsak megemészthetetlen volt. A negyedik kötet A közmívelődés története címet viseli, s az 1526 és 1848 közötti időszakot tárgyalja. Szeremlei azzal kezdi, hogy a síkság sohasem volt alkalmas arra, hogy a közművelődés ott magas szinten fejlődjék ki, hiszen az urak is a falusias létformát választották, így ők sem mutattak példát ezen a téren. A templom és a vallás azonban mindig az emberek életének középpontjában állt, a város irányítása pedig svájci módra történt, azaz az egyház és az iskolák ügyeit a városi tanács vezette, Vásárhely esetében a reformátusok. A negyedik kötetben olvashatunk a vásárhelyi emberek viseletéről, táplálkozási szokásaikról, foglalkozásukról, építkezéseikről, a kialakuló városról, a cselédbérekről, az utcanevekről, az egyes iparágakról, az erkölcsről. Az utolsó kötet, amely szintén A közmívelődés kora címet viseli, egyfajta összefoglalása is az előző köteteknek, hiszen újra olvashatunk a földesúri nemzetségekről, a közterhekről, de Szeremlei sok új témára is kitekint. így olvashatunk a családi életről és szokásokról, az elöljárókról, az egyes épületekről, a város címereiről, a felsőoktatásról, az irodalomról, s külön-külön a Vásárhelyen létező egyházakról. Szeremlei Sámuel történészi munkásságának jelentősége, a monográfia helye a magyar historiográfiában Szeremlei Sámuel sokoldalú ember volt, aki lelkészi hivatása mellett elsősorban történésznek mondható. Mire a várostörténeti monográfia írására felkérték, már gyakorlott író. A Hajdúböszörményi Református Algymnasium története, Kempis Tamás Krisztus követése c. művének fordítása, Magyarország krónikája az 1848 és 49. évi forradalom idejéről, számos tanulmány, cikk, több életrajz megírása után olyan nagyszabású munkára vállalkozott, amelyre azelőtt kevesen. Történészi munkásságának koronája kétségtelenül a monográfia. Nemcsak azért, mert már idős emberként írta, hanem azért is, mert munkamódszere és történetszemlélete egészen sok újdonsággal párosult. Minden lehetséges forrástípust felhasznált, az 42
