A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
SZEREMLEI SÁMUEL SZÜLETÉSÉNEK 175. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE RENDEZETT EMLÉKKONFERENCIA - ANTAL Tamás: Szeremlei Sámuel vásárhely-történeti munkái a nagymonográfiája kiadása előtt
kiterjedését, mind vallási hagyományait tekintve20 még akkor is, ha a korábbi szerzők „nem sokat jegyeztek fel róla”.21 Már 1865-ben kifejtette mindezt a Szegedi Napló hasábjain, midőn közismert szerzőtársaival, Antonovics Tivadarral, Garzó Imrével, Tassy Edével és Fejes Istvánnal utalt annak szükségére, hogy Vásárhelynek önálló rovata legyen e napilapban, majd pedig egy objektívan tudósító saját lapja is alapíttasson. A szerkesztők felelősségét hangsúlyozó nyilatkozata a későbbi történetírói munkásságára egyaránt igaz volt: „nem mint bírák, nem mint orvosok, még kevésbé mint vezérek akarunk föllépni” - hanem a város önnön tükörképét kívánta polgártársainak megmutatni.22 Ehhez azonban hiteles forrásokra volt szüksége akár a napi aktualitásokról, akár a múlt feltárásáról legyen szó, ezért fordult 1889-ben közvetlenül a lakossághoz: „köszönettel veendek bárminemű iratot, levelet vagy krónikaszerű feljegyzést az itteni eseményekről és állapotokról, egykorú naplójegyzeteket vagy számadásokat a gazdálkodásról vagy háztartásról [...]. Egyszersmind, habár a szóbeli hagyományok komoly történelmi müveknél csak nagy óvatossággal használhatók, [...] szíveskedjenek velem azokat közölni.”23 Sohasem pártoskodott. A politikában Deák Ferenc szigorú elveit,24 az erkölcsben a keresztyéni tisztaságot,25 az életben a Debrecenben tanult kálvini tanokat vallotta,26 amelyeket még a Kossuth-kultusz bírálatakor is érvényesíteni mert: „vé20 SZEREMLEI Sámuel 1880. 11. 21 SZEREMLEI Sámuel: A város történetéről = Vásárhely és Vidéke, 1897. máj. 23. (43. szám) 2.; Lásd még ehhez az 1897. ápr. 25. (35. szám) 3-4. oldalain olvasható, a monográfia kiadását sürgető rövidhírt! "2 SZEREMLEI Sámuel etc.: Fölhívás Fl.-M.-Vásárhely közönségéhez = Szegedi Flíradó, 1865. márc. 16. (22. szám) 1. 23 SZEREMLEI Sámuel: Városunk történelme ügyében = Vásárhely és Vidéke, 1889. szept. 19. (38. szám) 1-2. 24 ESTÓK János: Igazság és törvény. Deák Ferenc élete. Budapest, 2003.; FERENCZI Zoltán: Deák élete. Budapest, 1904., DEÁK Ferenc: Válogatott politikai írások és beszédek (1825-1849). S.a.r.: Molnár András. Budapest, 2001., BALOGH Elemér (szerk.): Deák Ferenc és a polgári átalakulás Magyarországon. Szeged, 2004. (A Pólay Elemér Alapítvány könyvtára 1.) 25 A keresztényi-keresztyéni társadalmi morál védelmében például tevékenyen fellépett az egyre gyakoribb jelenség: a káromkodás ellen. SZEREMLEI Samu: Ne káromkodjunk! A H.-m.-vásárhelyi káromkodás elleni egylet alapszabálya = Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871. nov. 26. (48. szám) 1531-1534. hasáb. 26 A teológiai tanulmányai színhelyének egykorú történetéről és adatairól lásd: BALOGH Ferenc: A Debreceni Református Kollégium története adattári rendszerben. Debrecen, 1904., S. SZABÓ József: A Debreceni Református Kollégium tanárai és kiválóbb növendékei (1549-1925). Debrecen, 1926. [Szeremleit a 102. oldalon az (5. IV.) 749. sorszámmal említi.]; BARCZA József (szerk.): A Debreceni Református Kollégium története. A vonatkozó fejezeteket CSOHÁNY János és CZEGLÉDY Sándor írta. Budapest, 1988. 213-252., 566-571., GÁBORJÁNI SZABÓ Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben. = Emlékek és források... Debrecen, 1848/49. Szerk.: 35
