A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

SZEREMLEI SÁMUEL SZÜLETÉSÉNEK 175. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE RENDEZETT EMLÉKKONFERENCIA - ANTAL Tamás: Szeremlei Sámuel vásárhely-történeti munkái a nagymonográfiája kiadása előtt

sokból származó adatokat nem csupán összegyűjteni, hanem azokat rendszerezve s az ásatások eredményeivel kiegészítve tárni az olvasók elé.6

A Századok folyóiratban 1898-ban Attila hun vezér kárpát-medencei székhelyének azonosíthatóságával foglalkozott, miután némely nézetek szerint azt a Dél- Alföldön: Gyula, Vásárhely vagy Szeged határába kellett keresni. A bevezetésben találóan ekként fogalmazott azokról, akik e témát előtte már érinttették (pl. ifj. Palugyai Imre, Ortvay Tivadar, Timon Ákos, Gelsei Bíró Lajos, Salamon Ferenc, Révész Imre): „kik a székhely kérdését én előttem városunk javára akarták eldönteni, okoskodásaikat igen gyenge alapokra, nevezetesen egyszerű állításokra és, ami még rosszabb, téves hivatkozásokra fektették.”7 Szeremlei, kitől távol állt a hipotézisekre alapított történetírás, olyan új támpontokat fedezett fel, amelyek a korábbi, nagyobb részben Bonffiniusra (1427-1503) és Paniumi Priskusra (410?- 472 után) hagyatkozó szerzők figyelmét elkerülték.

A hunok királyának fő székhelyéről biztosan annyit lehetett tudni II. Theodosios-korabeli (401-450) bizánci forrásokból, hogy az a Dunától északra feküdt, s attól kerülő úton körülbelül hétnapi járóföldre volt, az utazás négy megnevezett nagyobb és még néhány folyón vitt keresztül; végül oly földrajzi helyen volt található, ahol nem nőtt sem fa, sem kő „nem termett”, vagyis egy síkságon. További latin - kelet-római és szent galleni - források felhasználásával Szeremlei hozzá tette még a következőt: egy körsáncrendszer vette körül a székhelyet, amely biztosan a Tiszántúlon állt, valószínűleg a korábbi jazigok (szarmata lovasnomád nép) földjén a dák határtól nem messze, azon a ponton, ahol később az avarok kánjai is laktak. Priskus császári követ ötödik századi útirajzát véve vizsgálat alá - részletesen ismertetve, hogy az abban felmerülő földrajzi helyeket melyik maival lehetséges azonosítani tekintetbe véve a megemlített folyókat és a naponta megtehető távolságokat - arra a következtetésre jutott, hogy a Hódmezővásárhely határában lévő Nagytatársánc nevű körtöltés valószínűsíthető azon helyül, ahol a bizánci küldöttséget Attila fogadta. A dombegyházi vélelmezett temetkezési hely szintén a Vásárhelyhez való közelségre utalt. Minden esetre Szeremlei óvatos végkövetkeztetésében önkritikusan elismerte: megfelelő leletek és egyéb tények nélkül e feltevés sem állhatja ki a történelem próbáját.8

A századfordulót és a monográfia első kötetét megelőzően a legjelentősebb és legterjedelmesebb vásárhelyi kötődésű írása az alföldi reformátusok történetéről adott korrajz volt, amely a Magyar Protestáns Irodalmi Társulat kiadványaként jelent meg 1890-ben. Benne Szőnyi Benjámin lelkész életútját, korának Vásárhelyét és néhány művét mutatta be kisebb-nagyobb részletességgel. Rövid időin6 SZEREMLEY Sámuel: Középkori falvak H.-M.-Vásárhely határában = A Dugonics Társaság évkönyve (1894). Szeged, 1894. 175-186.; Vö.: SZEREMLEI Samu: Hód-Mező- Vásárhely története. I. kötet. Hódmezővásárhely, 1900. 451-488.

7 SZEREMLEI Samu: Attila székhelye H.-M.-Vásárhely határában volt = Századok, 1898. X. füzet. 884-886.

8 Uo. 886-908.; Vő.: SZEREMLEI Samu 1900. 325-370.

31