A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

EMLÉKEZÉS - DOMOKOS Tamás: Lovas sír

- Miért nem? - harsant fel agresszíven a türelmét vesztett kórus.

— Azé me ’ úgy húsz évvel ezelütt én mög a sógorom ástuk ki homoknyerés céljábúl ezt a gödröt. Akko ’ építettük a tanyát ott ni a dűlő végin. - és favillájával a messzeségbe mutatott.

A teli Hold hatalmas vörös-ezüst korongjának fényében a messzeségben halvány pislákoló ablakával valóban egy kis tanya körvonala derengett abban az irányban, amerre a fa villával az öregember mutatott, mint T oldi Buda felé a petren- cés rúddal. Csönd volt. Nagyon messziről is lehetett a kutyák ugatását hallani. Mi gödörásók a munkától elfáradva, a villás ember közlésétől modern Sziszifuszként leforrázva hallgattunk. Megfagyott a levegő, fáztunk és már nem is láttunk, nem is hallottunk. Egyszer csak újra kezdtünk érzékelni, és azon kaptuk magunkat, hogy a villás embert eltűnt. Elköszönt? Nem köszönt? Hova lett? Elkezdtük keresni a holdfényben fürdő pusztában. Nem láttunk semmit. Mintha a sárgaföld nyelte volna el. A tanyája is eltűnt. Talán már hazatért felesége nagy örömére, és rövid mosdótálas tisztálkodás után elfújta a petróleumlámpát, vagy az is lehet, hogy elfogyott a lámpában a petróleum, és a tatar rövid füstölgése után napkeltéig bakacsinba borult a tanya.

* * *

Persze, mint minden, a régészet sem képzelhető el a korábbi tárgyi és szellemi ismeretek nélkül. Természetesen ide tartozik, az un. „hétköznapi emberek” tárgyi és szellemi ismerete is. Amint látható, a homokbánya története is velük indul, hiszen az ő építkezésük igényli a homokot. Ok azok, akik végül is tudattalanul, de megkezdik a régészeti feltárást, hiszen véletlenül pont azt a dombot szúrják ki, amelyet a honfoglalók.

A leletek kibontásához akkor még spatulát, tűt és ecsetet használtak a régészeink. Ismeretlen volt a rosta, a szita, az iszapolás, a különböző kronológiai módszerek, a geokémia, az archeometria, az archeomalakológia s a többi. Hihetetlen, hogy közel fél évszázad alatt mekkorát lépett előre az archeológiái.

Végezetül választ kell még adnia a következő plauzibilis kérdésre: Mi lett az ásatás vége? Először is betemettük a XXL-es gödröt, majd az időjárás időnkénti rakoncátlankodása közepette sikeresen megtörtént a „normális” sírok feltárása is. Közben előfordult, hogy az eső és a hideg ideiglenesen bezavart bennünket a 47-es út közelében fekvő székkutasi művelődési házba, ahol éjjel a biliárdasztalon voltunk kénytelenek aludni. Arra már nem emlékszem, hogy müködött-e büfé a műveltséget pallérozó házban.

Akkor még nem tudtam, hogy milyen egészséges dolog kemény felületen forgolódni, álmodozni, álmodni. Ez a felismerés — csak évtizedek múlva — a lumbágó korszak beköszöntével világosodott meg bennem. Az évek múlásával nem csak a biliárdasztal kényelmetlensége relativizálódott bennem, hanem nagyon sok fogalom vesztettel el bennem sötét vagy világos voltát. Korábbi sötét dolgok világosod282