A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
TANULMÁNYOK - BENKŐ László: Régi vásárhelyi mesterségek. Szekérgyártó, kerékgyártó, bognár
Már nagyapja, majd édesapja, Imre Máté (1834-1916) is a kerékgyártó mesterséget űzte Vásárhelyen, a Pálffy u. 10. szám alatt. Imre Lajos édesapjánál szerezte meg a segédlevelet, majd a kor céhes szokása szerint, vándorútra indult. Szegedi, pesti és aradi kerékgyártó mestereknél képezte tovább magát, és tapasztalattal visszatérve 1890-től kezd Vásárhelyen dolgozni. Első műhelye a Lázár utcában volt, majd közel apja műhelyéhez sarokházat vásárolt a Pálffy utcán és itt rendezte be kerékgyártó-bognár műhelyét. Fia, ilj. Imre Lajos (1899—?) is a bognármesterséget tanulta apja mellett, így a negyedik tagja lett az ősi vásárhelyi kerékgyártó „dinasztiának”. Kádár János (1876—?) bognármester 1901-1929-ig Vásárhelyen, a Síp u. 36. szám alatt dolgozott, majd Békéssámsonra költözött és ott folytatta mesterségét. Kecskés Lajos (1881 —?) kocsinyerges és fényezőmester Szegeden tanulta ki mesterségét, majd a vándorévek alatt Nagyváradon, Miskolcon, Nagyszécsényben és a fővárosban dolgozott nyolc évet. 1907-ben Vásárhelyen telepedett le és a Szegvári (ma Madách) és a Lázár utca sarkán nyitotta első műhelyét. Később a Könyves utcán rendezte be nyerges és fényező műhelyét, ahol (kocsik, hintók és fiákerek bőrözé- se és fényezése mellett) Vásárhelyen elsőként kezdett automobilokat fényezni az 1920-as évek végétől. A város első autófényezője lehetett. Kelemen Dezső (1885—?) kocsigyártó mester Az Ipartestület elöljárósági-, és a helyi Iparegylet választmányának tagja. A bognármesterséget Budapesten tanulta ki, majd Pozsonyban, Bécsben és Nürnberben is gyarapította szaktudását. Vásárhelyi kocsigyártó műhelye 1918-tól működött a Rárósi u.18. szám alatt. Kiss Imre (1895-?) bognármester Gaál Sándor kerékgyártó mesternél sajátította el a szakma alapjait Vásárhelyen. Felszabadulva dolgozott a vásárhelyi Kotymán Dániel és Ács Lajos bognárok műhelyében. Szeged és Szabadka után ismét Vásárhelyre jött, ahol betársult a Váczi-féle bognárműhelybe a régi Szegvári (ma Madách) utcában. Önálló bognárműhelyét először a Petőfi utcában nyitotta meg 1923-ban. Három év múlva villanyos gépeit átköltöztette a Széchenyi téri (ma a Kenyérgyár áll a helyén) műhelybe. Két fia, ifj. Kiss Imre és Kiss László is a bognármesterséget tanulta ki. Kiss László (1926-?) bognármester Édesapja, Kiss Imre (1. o.) híres műhelyében kezdte kitanulni (bátyjával együtt) a szekér- és kocsigyártás mesterségét, 1940-ben. Habár hentes akart lenni a polgári elvégzése után, nem kapott egyik vásárhelyi hentesnél sem inas helyet. Édesapja műhelyébe kerülve, hamar megszerette a fát és a bognár mesterséget, mellette dolgozott egészen 1949-ig, amikor elindult a magániparosok erőszakos szövetkezetesítése. Apja ekkor már nehezen látott, ezért nehezen dolgozott, így az agitátorok hosszas győzködésére, végül belépett az alakuló Mezőgazdasági Felszereléseket Gyártó Ktsz-be (röviden kovács-bognár ktsz). Kikötötte, hogy gépeit meg akarja tartani, azonban az ígéretet megszegték a Ktsz részéről, már másnap vinni akarták azokat. Azonnal kilépett, vállalva ezzel az évekig tartó üldöztetést. Közben a fővárosban, a helyi ktsz-ben és tsz-faüzemben is dolgozott, majd 1973-tól ismét bognár kisiparos. A Mátyás utcai műhelyből olyan minőségi famunkák kerültek ki, mint az 248
