A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
TANULMÁNYOK - BENKŐ László: Régi vásárhelyi mesterségek. Szekérgyártó, kerékgyártó, bognár
hátulját olyan távolságra állították, amelyet a rönkök kívántak. A kettéválasztott kocsirészeket nyújtólánccal fogták össze, a rönköket ezekhez kötözték hozzá. Stráfkocsi Erős fuvaroskocsi, 50 mázsa teher szállítására is alkalmas volt. Vastag borgerendába csapolták a keresztgerendákat, erre került a vasalt fenék- és az oldaldesz- kázás. Első kerekei kisebbek voltak (forgózsámolyon forogtak), alá tudtak fordulni a kocsiszekrénynek, ezáltal kis helyen is könnyen megfordíthatta a fuvaros. Nagy terheket szállítottak vele: tűzifát, szenet, téglát, homokot, zsákos gabonát, csöves kukoricát stb. Felépítésben hasonló volt, de annál jóval kevesebb terhet szállított a könnyű stráfkocsi. Lajtoskocsi A 18. századi városi leírásokban tűnnek fel a „tüzivizet” szállító lajtoskocsik, amelyek a vízipuskával szolgálták a korabeli tűzoltást. Tiszai ivóvíz, iható ásott kút vizének szállítására is használtak ilyen kettő, ritkábban négykerekű, vizes hordóval felszerelt, ló- vagy szamár vontatta járművet. Az első artézi kutak fúrása után szaporodott el a számuk, amikor a város külső részeire vitték az egészséges ivóvizet. A mélyfúrású kutak térhódításával eltűntek a város utcáiról. A cséplőgép gőzmotorjához, ezen kívül a cséplőbrigád ivó- és mosdóvizét szállították vele. Homokfutó Sok ilyen lőcsös homokfútó készült a vásárhelyi kerékgyártók műhelyében a 20. század elején, ezeket azonban nem elsősorban vásárhelyi használatra gyártották. A dorozsmai, kecskeméti és a Duna-Tisza közének más vásáraiban találtak gazdára. Magas kerekű, a homoktengerben jól szaladó, könnyű és gyors járású kisteher- és személyszállító kocsi volt. Kolesz (kordé) Kétkerekű, legtöbbször szamár vontatta, együléses jármű. Kis terhet, rövidebb távra szállítottak vele, a városkörnyéki kertekből terményt, élőbaromfit a piacra stb. Erősebb változatát a kubikusok használták, két kocsirúd közé fogták be a szamarat, vagy kisebb lovat. A rövidebb-hosszabb távra szállított, földdel, homokkal megrakott kordé rúdját könnyen kiakasztották és a rakomány hátrabillent és lecsúszott. Ügyes faragóbéresek készítették, régi szekér vagy kocsi elejéből, de kerékgyártó mesterek is gyártottak megrendelésre. Parasztszánok Már a 18. század közepétől feltűnnek a vásárhelyi becsűjegyzőkönyvekben az egy- és kétlovas szánok. A téli hónapokban a vastag hórétegen a leggyorsabb közlekedő- és kisebb árúszállító jármű volt a városban, a vásárhelyi tanyavilágban. A bálákba, piacra, templomba a lovas szán volt a legalkalmasabb téli szállító jármű. Az orvosért, bábaasszonyért vagy papért is a befogott szánnal mentek a vásárhelyi nagy határban. A szántalpat és a szánkó többi részét a tanyai gazdák, faragóbéresek maguk fűrészelték ki, faragták és csapolták össze. Sokszor akácfából csak talpszer242
