A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
SZEREMLEI SÁMUEL SZÜLETÉSÉNEK 175. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE RENDEZETT EMLÉKKONFERENCIA - MARJANUCZ László: A 18. századi Hódmezővásárhely Szeremlei művében
MARJANUCZ LÁSZLÓ A 18. SZÁZADI HÓDMEZŐVÁSÁRHELY SZEREMLEI MŰVÉBEN A Hód-Mező-Vásárhely története III. kötete a város 1526-1848 közötti időszakával foglalkozik. Előadásunkban ezen időszak kis szeletével, a török utáni birtokviszonyok alakulásával foglalkozunk. Két okunk is van rá: tudományos alapossággal, levéltári források alapján először ezt a kérdést Szeremlei tisztázta (későbbi korok kutatói gyakran hivatkoznak munkájára!), másrészt Vásárhely későbbi történetének meghatározó tényezője, hogy miként dőlnek el a határ és a város birtokjogi kérdései, a tulajdonlás ügyei. Szeremlei monográfiája sok szempontból és részletesen mutatja meg a gyakran változó helyzetet. Rövid írásunkban az ezekből összerakott Vásárhely-képet igyekeztünk ábrázolni. A 18. század történetének kiindulópontja Lambion császári mérnökkari tiszt térképe és rövid leírása, amely Vásárhelyet házakkal bíró, de lakatlan falunak tünteti föl. A pusztulás ábrázolása egy vadonná vált táj képét adja, vadállatokkal, az emberi életre utaló nyomok (gazdátlan telkek, vetés, aratás) hiányával. A térség földrajzi leírása után következik a terület birtokviszonyainak ábrázolása. A török alatt ugyanis „még az emléke is elenyészett az itteni birtoklásnak”. Szeremlei az újszerzeményi bizottság működésének keretébe ágyazza a problémát, mert az udvar az egész visszafoglalt hódoltságot a császár fegyverrel szerzett zsákmányának tekintette, amiről az uralkodó kénye - kedve szerint dönthetett. Ennek a bécsi fölfogásnak helyi megvalósítója az osztrákokból álló Újszerzeményi Bizottság. Az udvar koncepciója egyszerű: a fegyverrel szerzett területek értékesítéséből, hasznosításából kell megtéríteni az ország fölszabadításába eddig belefektetett összeget, illetve finanszírozni. Ennek egyik módja volt az, amit Vásárhely esetében már 1690-től erősen támogattak: eladni területét a legtöbbet ígérőnek. Később lehetővé tették a korábbi jogosultság igazolását is. Eladás, bérbeadás, fegyverváltság ellenében történő visszajuttatás - ezek voltak az újszerzeményi földek hasznosítási módjai. Saját kezelésű gazdálkodásban ekkor még nem gondolkodtak Bécsben. Vásárhely tulajdonviszonyai rendkívül összetettek voltak, rendezésük több évtizedet vett igénybe. Ennek megfelelően Szeremlei is központi szerepet szánt a probléma fölgöngyölítésének. Hasonlóan fontos kérdés volt az elnéptelenedett helyek benépesítése, hisz a birtokviszonyok tisztázásának nincs értelme, ha a föld, adózásra fogott munkaerőt nélkülöző holt tőke marad. Szeremlei idézi a király felhívását, hogy a lakosság térjen vissza elhagyott telkeire, a szegedi várparancsnokság pedig hagyjon föl a nép sanyargatásával a szétfutott törzsökös lakosság otthonába való visszatérése érdekében. Hogy ez Vásárhely esetében konkrétan mekkora tömeget jelentett, nem tudni, de Szeremlei megjegyzi, hogy az ország akkor tele volt földönfutó szegény néppel, amely a kormány hívására tömegesen jelentkezett a vásárhelyi határban letelepe23
