A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

TANULMÁNYOK - BENKŐ László: Régi vásárhelyi mesterségek. Szekérgyártó, kerékgyártó, bognár

szíjgyártókhoz, kovácsokhoz. A polgári fiúiskola és a mázsaház között, nagy területen árultak a helyi kerékgyártók, szekeresek és bognárok, mellettük a vidéki kocsigyártó mesterek Mindszentről, Orosházáról, Szentesről, országos vásár idején Szarvasról, (Békés-) Csabáról, sőt Gyuláról is.

saroglyás talicskát, kétkerekű kordét, járomfát, fahengert, faboronát, favillát, fage- reblyét és számtalan más fából faragott vagy esztergált szerszámot. A pótolható kocsi- és szekér alkatrészeket is elhozták a kerékgyártó mesterek a vásárba: első és hátsó kerekeket, fúratlan tengelyű kereket, fakószekér kereket, kocsioldalt, zápot, hámfát, kisefát, fölhércöt, lőcsöt, saroglyát, kocsi- és szekértengelyt, kocsirudat, keréktalpat, kerékküllőt, és még számtalan kocsialkatrészt.36 A helyi és vidéki (szegedi, mindszenti, szegvári, szentesi, orosházi stb.) bognárok által készített talicskákat szintén a közelben rakták ki közszemlére, a szemes terményt és a gyümölcsöt áruló gazdák és kofák közé.37

A vásárban a helyhasználatot a városi rendelkezések és a szokásjog szabályozták. Külön sorokban árusíthatták szekereiket és kocsijaikat a céhes és a céhen kívüli mesterek. Mind a két csoporton belül a sorok elején, ill. a jobb helyeken a rangidős kerékgyártók és bognárok rakhatták ki portékáikat. A városi rendelet csak a helyfoglalás idejére terjedt ki, ha valaki vásámap reggel hét óráig nem foglalta el helyét, ezután nem volt joga a helyét követelni.

A nagyobb helyi és vidéki vásárokba a kerékgyártó mesterek is felkerekedtek, hogy „világot lássanak”, azaz megnézzék a vidéki mesterek kocsijait és más készítményeit. A vásárhelyi kerékgyártók eljutottak a szolnoki, a debreceni, a nagyváradi, vagy a délre eső temesvári, aradi, zentai, szabadkai és a topolyai vásárokba is. A kisebb vásárokra a mester felesége és legmegbízhatóbb segéde ment el, külön vagy együtt. Az új szekeret vagy kocsit felpakolták eladó alkatrészekkel, szerszámnyelekkel és így hajtottak át a közelebbi vagy távolabbi vásárokba. Akkor volt jó vásár, ha a kocsikat, szekereket is eladták és egy, a vásárból visszatérő Az állatvásáron nagyszámmal megjelenő környékbeli és vidéki gazdák közül mindig volt, akinek a kocsijához, szekeréhez pótolni kellett az elhasználódott kereket, az elrepedt rudat, vagy az elkopott kocsioldalt. Ha jó vásárt csinált egy-egy állattartó gazda és megérett a régi szekér a cserére, itt kiválaszthatta a legjobb, leghasznosabbnak tűnő új járművet. A módosabb gazdák helyben kialkudták a nekik tetsző kocsi árát és el is vitték a vásár után. A legtöbb gazda azonban csak megrendelte a szekeret a vásári kovácsnál, vagy a bognárnál, és a nyári vagy az őszi betakarítás után legtöbbször terményben fizette ki az árát. Az oldalkosaras lovas kocsi, az oldaldeszkás szekerek mellett hoztak a vásárra lovas szánt, gazda kocsijára kéredzked- tek fel hazafelé.

36 KISS Lajos: Vásárhelyi híres vásárok. Szeged. 1956. 59.

37 Uo. 94.

232