A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

TANULMÁNYOK - BENKŐ László: Régi vásárhelyi mesterségek. Szekérgyártó, kerékgyártó, bognár

megj.] Egy 1892-ből származó leltár szerint Tolnai Károly pusztaközponti, hatosztatú tanyaházában a szokásos szoba, konyha, szoba, kamra mellett, bognáréi, kovácsmühely is volt.18 Kovácsműhelyek a régi vásárhelyi tanya világban minden városból kivezető út elején, közepén és még messzebb is voltak, hiszen az úton lévő lovak patkolása, kocsikerék ráfhúzása és egyéb munkák miatt megéltek a városon kívüli kovácsok. Ilyen régi szállás- és puszta központok környékén, ahol bolt, kocsma, olvasókör, iskola és kovácsmühely is volt, igencsak akadt olyan ügyes faragó ember, aki a bajba került gazda meghibásodott szekerének rúdját, tengelyét, oldalát megjavította.

A Tornyai János Múzeum őriz egy 1765-ből származó, népi faragott díszítésű gyalut, amely Kovács Ferenc tulajdona volt, belefaragott felirata szerint.19 Ezekből az adatokból azonban nem derül ki, hogy tulajdonosa valamely famegmunkáló foglalkozást (faragó molnár, asztalos, kerékgyártó, kádár stb.) űzött, vagy csak egy ügyes kezű mesterkedő jobbágy volt. A másik tárgy egy csínvágó gyalu, amelyet valószínűleg egy idegen (német) nyelvterületről származó kádár mester hozott magával, vagy egy ott dolgozó segéd kapta mesterétől. A csínvágó gyalu (hordódongák núttolásához) barokkos díszítésű faragást, A. W. névjelet és 1769-es évszámot visel.20

Az akkori mezőváros nagyságú Vásárhely belterületén élő egyszerű zsellér hátramaradt ingóságai között is megtaláljuk a szekér és kocsi kiegészítőket, valamint a famegmunkálás szerszámait. Kongó Mihály 1795-ben hátrahagyott értékei között találunk: hámfára való vas, lópatkó, födeles hám, födél nélküli hámfa, lőcs, kocsira való gyékény, nyereg szerszámmal, fűrész, vaskapocs, fafúró, fa czirkalom (körző), kézvonyó (kétnyelű faragó kés), szekerce, derékszög, kis gyalu stb.21

A korábbi különálló részek (Oldalkosár, Tarján, Tabán, Vásárhely, Új utca) betelepülésével és összenövésével mezővárossá váló Hódmezővásárhelyen kialakul a városba vezető utak, utcák hálózata. A szállási-, majd tanyás gazdálkodás terjedésével megindul a város és nagy kiterjedésű határa között a szekérforgalom. Minden ilyen városból kivezető út (Régi szegedi út [Zrínyi utca], Szentesi út, Rárósi út, Kutasi út, Makói út, Lelei út.) mellett megtaláljuk az egy vagy két kerékgyártó és kovácsmühelyt is.

A tanyás gazdálkodás elterjedésével, a zsellérekből béresek, öregbéresek váltak, akik a legtöbb ház körüli famunkához értettek. A faragóbéres készítette télen a fagereblyét, favillát, fakilincset, pányvakarót, fakukát (fali fakampó), nyügpecket stb. Ha elkopott, elrepedt, vagy eltört a szekér, kocsi, talyiga, szán, faeke, járomfa,

18 SZENTI Tibor: Adatok a hódmezővásárhelyi tanyavilág népi építészetéhez = Kiss Lajos emlékkönyv. Szerk. DÖMÖTÖR János és TÁRKANY SZŰCS Ernő. Hódmezővásárhely, 1983. 218.

19 NAGY Vera: Faragók = Csongrád megye népművészete. Budapest, 1990. 520. sz. fénykép.

20 Uo. 519. sz. fénykép.

21 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő i.m. 387.

227