A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

TANULMÁNYOK - BENKŐ László: Régi vásárhelyi mesterségek. Szekérgyártó, kerékgyártó, bognár

volt a csere tárgya, amelyet a másik gazda, vagy annak felesége készített. A szekérgyártó kézműves jobbágyok és zsellérek többsége nem tud az Alfoldön is elterjedő céhekhez csatlakozni, anyagi okok és a korábbi szabad munka helyetti kötöttségek miatt. A nagy kiterjedésű vásárhelyi határban viszont ekkor még a kevés céhes mester mellett folyamatosan szükség volt munkájukra.

A 18. század elején a névviselési jog kiterjedésével a zsellérek és jobbágyok megkülönböztetésére elterjednek - többek közt - a foglalkozásnevek. Itt találkozunk a Szekeres Erdőháti Mihály, Kádár Szabó István, Házverő Tóth János stb. előnevű vásárhelyiekkel.13

A városi tanács által évszázadokon keresztül végeztetett közmunka, a várost a Tisza felől és délről övező töltés állandó erősítése volt. így szól a korabeli hirdetőkönyv szövege: ,,A’ tarjániak a tópartot jó státusban tartsák. A nagy töltést az Uj Utczaiak és Oldalkosárbeliek megtöltsék szalmával és földdel. A tabániak a tarjányi kistöltést hozzák rendbe.”(1755) „A töltéshez mindenki elmenjen. Akinek kocsija [itt teherhordó szekér értelemben, a szerk.] van, azzal, akinek nincs, gyalog kapával, ásóval, fejszével menjen. Előbb karókat és vesszőt kell vágni és a töltés oldalát meg kell fonni, azután tölteni.”(1780)14

A szekérrel rendelkező lakosok végezték a lassan benépesülő mezőváros utcáinak és házhelyeinek, valamint a külterületi vizenyős területeken keresztülhaladó utak folyamatos feltöltését is. Kún Mihály hátrahagyott javai között már 1742-ben felbukkan egy „Kocsibúi az újabb” és „Ökör jármos szekérrel és teslával[tézslával]”15 kifejezés.

A 18. század második felében egyre több vásárhelyi végrendelkező hátrahagyott vagyonában találhatóak szállító eszközök (szekér, 2 lóra való kocsi, taliga szerszámostól), valamint szekér szín, kocsi állás, kocsi szín stb.16

Az ökrösszekerek és a könnyebb hámoslovak vontatta teherszállító kocsik párhuzamosan vannak használatban a 18. század folyamán, a lassú fogatváltás e század folyamán zajlik le.17

A szállások környékén fellelhető famegmunkáló műhely legkorábbi előfordulására Szenti Tibor hívja fel figyelmünket egyik néprajzi tanulmányában. 1793-ban kerültek folbecslésre Banga Pál szállásán olyan faragó, famegmunkáló szerszámok (faragószék, faragóbalta, fűrész és középfúró), amelyek szakosodott famegmunkálóra, faragóbéres-re utalnak. Későbbi becsű jegyzőkönyvekben, kifejezetten a famegmunkáló tevékenységre utaló helység megnevezés is felbukkan, mégpedig egy 1815-ből származó, ahol a tanyaház végében „Faragó szín ’’volt. [Ilyen nyitott oldalú, vagy félig zárt nyári bognár műhelyek máig fellelhetők a vásárhelyi tanyavilágban, mint pl. Tóth István „bognár bácsi”-é, a Csomorkányi úton. A szerző

13 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő i.m. 40.

14 Uo. 93.

15 Uo. 384.

16 Uo. 296., 313., 355.

17 HERCZEG Mihály i.m. 252.

226