A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
TANULMÁNYOK - ROSZTÓCZY ERNŐNÉ: Részlet Csúcs városrész településtörténetéből
ROSZTÓCZY ERNŐNÉ RÉSZLET CSÚCS VÁROSRÉSZ TELEPÜLÉSTÖRTÉNETÉBŐL Ha egy vásárhelyi városlakó a 18. század közepén kiállt a Topa soron1 álló háza kapujába, és körülnézett, meglehetősen egyhangú városkép tárult elé. Ameddig a szeme ellátott, a tavakból kiemelkedő kopár tereket láthatott csupán. Északi irányban a szalma- és szénarakodót pillanthatta meg a mostani katolikus temető és az Epreskert környékén. Kelet felé a Kistó vizéig terjedt a látóhatár, míg nyugati irányban a mostani Szent István utca aprócska házai között csillant meg a Csúcs-tó vize. Az említett határok fogták közre a hatalmas vásárteret, ami jelentős hellyé emelte városunkat. Vásárhely kül- és belterületén egész tóláncrendszer volt megfigyelhető. A tavak összeköttetésben álltak egymással. Régen a Partiumból, de Erdélyből is el lehetett jutni a Körösök, a Maros és a Tisza vizén - kedvező vízállás esetén - városunkba. A Csúcs-tó, amely magában foglalta a mai Csúcs városrész nagy részét, északi határa a mai Jókai utca középső részére tehető, déli határa Bodnár Béla szerint a Csúcsi Nagy utca2 irányában volt, kelet felé a Kis Lakhat utca3 határolta, míg nyugati irányban a Szentesi út válaszotta el a Hattyas-tótól. A Csúcsi Nagy utca és a Szentesi út sarkán állt a Vörös ökör fogadó, amely a városon kívül esett már! Előtte az országúton széles és erős fahíd vezetett keresztül, mivel nagyobb víz esetén az utat elborította a víz. Mielőtt rátérnénk Csúcs városrész településtörténetére, nézzünk körül a gazdaság területén. A törökök kiűzése után Vásárhely a Károlyi család birtokába került. Gróf Károlyi Sándor (1669-1743) célul tűzte ki a jövedelmezőbb gazdálkodás bevezetését, ezért több és egyenként is hathatós intézkedést foganatosított. A visz- szatelepült és újonnan betelepülő jobbágyok egy ideig ott és annyi földet „foghattak fel”, amennyit csak akartak, illetve amennyit meg tudtak művelni. Állataikat is a szállásaik melleti ugaron legeltették, tetemes kárt okozva ezzel rendszeresen egymásnak. 1743-ban a Nagy Pusztán mintegy 50 ezer kisholdon közös úrbéres külső legelőt különítettek el. A belső legelőket a Nyomáson jelölték ki, amelyek a szőlőhegyekhez hasonlóan körkörösen övezték a várost. A külső legelőn Szent György naptól Szent Mihályig folyt általában a legeltetés, ahol a lábas jószágok, a juhok és sertések legeltek egymástól elkülönítve. A Nyomáson a fejős teheneket és a fejős juhokat, az igás lovakat és ökröket tartották, amelyeket naponta hazahajtottak. Ez a megoldás a baromgazdaságok kialakulásához és egyes jobbágyok meggazdagodásához vezetett. Az 1768-as évvel bezárólag megszüntette az uraság a jobbágyok 1 Táncsics Mihály utca és környéke. BODNÁR Béla: Hódmezővásárhely és környékének földrajzi nevei. Szeged, 1983. 197. 2 Teleki utca. 3 Szent István utca. 213
