A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
TANULMÁNYOK - DOBOS Irma: Kakasszék gyógyvizei
gü víz biztosítása céljából létesítették. A gázos 356 1/min langyos víz nyugalmi szintje a felszín felett állt be és a víz termelése is így történt. A kútról egyéb műszaki és vízföldtani adat nem állt rendelkezésre. A következő kutat 1954-ben a parkban a Ceglédi Mélyfúró Vállalat kivitelezte és a 252,80 m-es fúrást 248,0 m-re képezte ki. Hasonló eredménnyel végződött, mint az előbbi, mert a gázos 400 1/min vízmennyiséget +0,40 m-ről lehetett kivenni, míg a nyugalmi szint +3,90 m-en maradt. A további megnövekedett vízigény kielégítésére újabb kutat fúrtak 1962-ben, de már egy mélyebb réteg megcsapolására, helytelenül a korábbi kút 9 m-es rétegét is beszürőzve (239,0 és 248 m között) és még a 337,0-353,0 m közötti homokréteget hozzá kapcsolva. A 361,0 m mély kútból 27 °C hőmérsékletű 400 1/min vízmennyiséget vettek ki a terepszint alatt 3,5 m-en. A víz minőségéről csak néhány adatot ismerünk, így a vas 0,08, a klorid 9,0 mg/1, az alkalinitás 10,2, a keménység 2,0 nkf. Az első (1. sz.) kútnál valószínűleg műszaki vagy termelési problémák merültek fel, ezért 1976-ban egy 364 m mély új kutat kellett a Csongrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnak (Szentes, Berekhát 11.) létesítenie. A három homokréteg (285,0-300,0, 326,0-338,5 és 347,0-355,0 m között) szürőzéséhez 40/50-es szitaszövetet használtak, amely arra utalt, hogy a homokrétegek túlnyomóan finom- szemcséjűek voltak. Ennek ellenére feltűnően nagy, 1000 1/min vízhozamot sikerült elérni a terepszint alatti 11,0 m-es üzemi szinten, míg a nyugalmi szint +1,8 m- en maradt. A 27 °C hőmérsékletű langyos vízben a vas 0,018, a klorid 10,0, a szulfát 0 mg/1, az alkalinitás 10,8, az ammonium gyenge nyom, az oxigén-fogyasztás 5,2 mg/1 mennyiséggel szerepelt. A kémiai adatokból látható, hogy a közel azonos mélységből termelt langyos víz minősége között igen csekély eltérés mutatható ki. A Szanatórium, illetve később a Gyógyintézet profilja megváltozott és a városi kórház Reumatológiai és Mozgásszervi Rehabilitációs Osztályaként működött tovább. Ehhez már a tó vize helyett hévíz beszerzését irányozták elő. Ekkor 1971-ben a Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem kőolajkutató berendezésével egy 1800 m mély hévízkutat létesített, amely 498,0 m-ig negyedidőszaki, majd alatta pannóniai képződményt tárt fel. Jet perforálással nyitották meg az 1701,0-1713,0, 1741,0-1753,0 és az 1760,0-1771,0 m közötti homokréteget. A kedvező nyomás- viszonyok megjelennek a vízföldtani paraméterekben is a 85,39 mBf-en mélyült fúrás helyén. A nyugalmi szint 36,3 m-en maradt a felszín felett és +22,8 m-en 750, +11,8 m-en 1370 és +6,3 m-en 1650 Emin 100 °C hőmérsékletű hévizet lehetett kinyerni. Az 1771 m-ben mért talphőmérséklet 128 °C volt. Alig több mint 20 év múlva a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. ellenőrző vizsgálata megállapította, hogy a hévízkút paramétereiben lényeges változás történt. Lecsökkent a nyugalmi vízszint, amely 1993-ban már csak +8,5 m és az 550 Emin vízmennyiséget +5,9 m-en vették ki kommunális hasznosítás céljára, amely 1989-ben 0,246 Mm3-t tett ki. A nagyon kedvező hévízfeltárási lehetőséget jól mutatja a 100,3 °C/km geotermikus gradiens. Az igen nagy mértékű vízföldtani paraméterek megváltozásának 163
