A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
TANULMÁNYOK - DOBOS Irma: Kakasszék gyógyvizei
A kakasszéki-tó kialakulása Orosházától nyugatra mintegy 7 km-re találjuk a korábban egyes szerzők szerint Z alakú tavat, amely ma már kissé módosult és az egykori medernek csak a közepén találunk vízzel borított részt, amely a pleisztocén végétől csak részlegesen töltődik fel. A pleisztocén végi és a holocén eleji csapadékosabb időszak alatt az akkori felszínbe vágódtak be a folyók, de állandóan változtatták medrüket és így az elhagyott folyószakaszokon morotva-tavak alakultak ki. így keletkezett a jelenleg állandó vízkészlettel rendelkező Kakasszéki-tó is, amely talajvízből, csapadékból és egyéb felszíni vízfolyásokból, nem különben a 20. század első felétől az artézi kutakból származik. Mivel a párolgás erőteljesebb, mint a csapadékból a készlet utánpótlódása, ezért a készletnövekedés inkább a felszín alatti vízből történik, amely növeli a tó sókoncentrációját (Andó 1975). A tó környékén az 1950-es és az 1960-as években részletes földtani és vízföldtani vizsgálatot végzett a Szegedi Tudományegyetem több tanszéke és arról részben az 1969. évi tihanyi szimpóziumon számoltak be a kutatók, részben nyomtatásban is megjelentek az előadások anyaga. A földtani vizsgálatok szerint 11 m-ig négy különböző réteget különítettek el, éspedig a 7-8 m vastag homokréteg az első jó középszemü vízvezető réteget képviseli, amely 10-30 m vastagságot is elérhet. Származását tekintve a nehézásvány összetétele alapján marosi jellegű. Erre a folyóvízi jellegű homokra leginkább 1-5 m vastagságú finomhomok és kőzetliszt váltakozva, a tó nyugati oldalán pedig 1-4 m vastagságú szikesedett, infúziós lösz települ. Ezen az oldalon két kisebb finomhomokból álló dombot is találunk, amely esetleg kunhalom lehet. A keleti oldalon pedig a folyóvízi rétegsorra finomhomokos lösz települ. A tó környezetében az uralkodó kőzet a lösz, amely az utolsó eljegesedést képviseli, és ebbe vágódtak be a folyók, majd a holocénben elhagyták medrüket és a helyén a morotvató alakult ki. A Kakasszéki-tó tehát ennek a területnek jellegzetes morotva-tavainak sorába tartozik több más tóval együtt. A tó helyén a Maros a pleisztocén végén, valamelyik interstadiálisban vágódott be és ezt a tó K-i partján lévő lösz bizonyítja. A folyó a holocénben elhagyta medrét és helyén alakult ki a mai morotvató. A környék erős szikesedését az oda áramló talajvíz és csapadékvíz sóinak koncentrálódása okozza. Ahol a szikesedés kisebb, ott jobb a kőzet vízáteresztő-képessége, a talajvízszintje alatt viszont már igen jó vízvezető homokrétegek tárhatók fel. A szikesedés mértéke a mélyebb területek felé lényegesen nagyobb, mint a magasabb részeken. A tó közvetlen környezete tavasszal általában víz alatt van, nyáron kiszárad, és ekkor a felszíni finomszemcséjű üledék megrepedezik és rajta a só kiválik (Molnár 1970; Molnár-Szónoky 1973). 159
