A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

TANULMÁNYOK - KÖSZEGFALVI Ferenc: „A verseny kiszoríttassék.” Kísérletek a verseny kiküszöbölésére a hódmezővásárhelyi nyomdaiparban a 20. század első felében

már csak jó fél évig, 1926. augusztus 12-ig tartott ki. Utána a polgármesteri hivatal többszöri felszólítása ellenére, bár ekkor még négy hónapig élt egy újságjuk, a hetenként háromszor megjelenő, jelentéktelen Vásárhelyi Hírlap, - senkit nem jelentettek vezetőként.18

Félelmetes képet fest az Erdei utáni nyomdáról egy kívülálló szakértő, Kurucz János (1889-1953) szociáldemokrata nyomdász. 1924. augusztus 17-én Wyhs Béla igazgatósági elnökhöz, a Közgazdasági Bank vezérigazgatójához írott levelében ezt olvashatjuk: „Abban a munkateremben, ahol Életnek kellene lennie, ahol a gépnek örökösen búgni, zúgni kellene, mintegy hirdetve a Kultúra nyomda dicsőségét, életképességét, magasztos hivatását, abban a munkateremben a Halál, a lapra elsorvadás ütött tanyát! Az egész nyomdavállalat halódik, kínlódik, mert a vezetés nem jó kezekbe van letéve.”

Kurucz ezt követően is többször fölajánlotta, garantálva az eredményes működést, hogy bérbe veszi, vagy megvásárolja a Kultúra nyomdát. Mint mondta, kész terve van az üzem megmentésére. Ennek „elfogadása esetén nem kell a nyomdát sem bezárni, sem elprédálni, hanem újra és valójában a magyar kultúra szolgálatába lehet állítani.” - írta 1925. szeptember 27-i levelében is. Bár Wyhs Bélát foglalkoztatta a gondolat, tárgyalt is Kuruczcal, ajánlatát végül is nem fogadta el, valószínűleg a szociáldemokrata nyomdász pártállása miatt.

Kurucznak szívügye volt szakmája, ennek föllendítése, a vásárhelyi nyomdászat színvonalának emelése volt minden vágya. 1925. augusztus 20-án egy fejlettebb, versenyképes nyomda megteremtésének tervét a polgármesternek is fölvetette. Ebben a levelében így érvelt: „...egy városi nyomda felállítása üzleti szempontból is rendkívül előnyös...évtizedek során a városi nyomtatványokért az illető nyomdatulajdonosnak fizetett tiszta haszonból már rég meg lehetett volna csinálni a városi nyomdát. A felállítandó üzem teljesen új betűkkel és egyelőre három géppel - egy 13-as gyorssajtó, egy Viktória-gép, melyen színes nyomtatványokat is lehet előállítani, és egy vágógéppel - lenne felszerelve. A betűanyag 15-20 mázsát tenne ki, a rézlénia anyag pedig 55-60 kilót. Az összérték körülbelül 250-300 milliót tenne ki, melyet előnyös fizetési feltételek mellett meg lehetne szerezni. Miután ezen műintézet a legjobb szakerőket alkalmazná, az összes helybeli munkákat meg lehetne szerezni, s így megszűnne az a szégyenletes állapot, hogy a finomabb munkákat vagy Budapesten, vagy a vidék nevesebb nyomdavárosaiban készíttetik. Ügyes vezetés mellett állami munkát is lehetne kapni...”

Kurucz 1942-ben még egyszer próbálkozott. November 8-án kelt beadványában azt javasolta a városnak, hogy a békés-bánáti református egyházmegyével közösen hozzanak létre egy nagyobb szabású nyomdaüzemet. Az ésszerűen indokolt beadványt a város közgyűlése - elsősorban pénzhiányra hivatkozva - elvetette.19

18 CSML HL 9/1924. ein. 2305, 11/1926. ein. 100, 3402. sz.

19 Mint a 9. sz.; Kurucz János 1924. aug. 17., 1925. jan. 10., 1925. szept. 27. és az 1925. okt. 14-i levele Wyhs Béla igazgatósági elnökhöz, valamint 1925. aug. 20-i levele dr. Soós 154