A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2011 (Hódmezővásárhely, 2012)
TANULMÁNYOK - Rosztóczy Ernőné: Fejezetek a Bereczk család történetéből. Bereczk Péter gyógyszerész életútja és a gyógyszerészettel összefüggő problémakör
történt, ő is olyan rossz vagy mi: éjszak úgy föl-föl rebben. Hanemhát, hogy is kénye innya (innia)? Maguk tán jobban tudják, már hogyne tudnák. Mire aztán Muki bácsi az ákovita szíverősítő használatának módja felől informálja, az atyafi egy keszkenőbe elpakolja, amit vett, megköszöni a jó tanácsot, s keresztyén emberhez illő módon elköszön. /.../Így telnek el Muki bácsi napjai évről évre egyformán, csak azzal a különbséggel, hogy ma szerda van, holnap csütörtök lesz” Principálisa nem is sokat törődik vele, csak kasszát csinálni néz be esténként a patikába; meg ha az öregnek kimenője van. Bizony a kimenő is mostmár igazán pihenő... Néha kiballag a principális úr szőlejébe megnézni, hogy érik-e már a szilva. Ismerősei nincsenek, azok, akikkel valamikor amolyan kuszi-barátságban állott, már régen meghasadott úriemberek lettek a vármegyén. Azok pedig ővele nem sokat törődnek. ” Cs. Kosztka Tivadar 1886 nyarán illetve 1887 év elején foglalta össze két- két és féléves gyógyszerészi munkája tapasztalatait. Ezt írja: „ Tessék egy civilizálatlan vidéken, ahol még a szegénységgel is számolni kell, a vénasszonyok kuruzsló hadával, a kocsmárosok, szatócsok kereskedőkkel állást foglalni úgy orvosnak, mint gyógyszerésznek, s hivatkozni a törvényre, mint olyanra; a vényért 20~40 krajcárt, a gyógyszerért ugyanennyit követelni akkor, mikor a vénasz- szonyok csupa baráti szerétéiből adják a füveket egy darab kenyérért, a kocsmárosok, szatócsok, kereskedők a cseppeket két krajcárért olyan mennyiségben, hogy a beteg el is alélhat tőle... ” „ ...Magam részéről azt tapasztaltam, hogy egy laikus és egy tudákos16 közt óriási a különbség, s míg a laikus nyugodtan szavaz bizalmat a gyógykezelésnek, a tudákos hitetlenkedve s megkísérel orvosi vényeket kitudni, s azokat összevetni, s jaj annak a vidéki orvosnak, akinek nincs bölcs nyelve, az egyetemi tanárok véleménye Damoklesz-kardként nehezedik népszerűségére, gyakorlatára és tekintélyéje. ” Egy másik cikkében Csontváry konkrétan rátér a gácsi állapotokra. (A Nógrád megyei Gács községben volt gyógyszertára!) „ Vidéken pl. nálunk, nem csak a kereskedő, hanem elsősorban némely pap, a regálé bérlő, a kocsmáros, a szatócs, a bába, a vándor zsidó, a vénasszonyok, s a cigányok azok, kik többé-kevésbé kuruzsolnak, s ellátják a közönséget mindenféle szerekkel. így egyes papok homeopátija mellet köhögés elleni porokkal, labdacsokkal is üzérkednek, a regálébérlők magas fokú szeszt kicsiben is árusítanak emberi és állati gyógycélra, a kocsmárosok mindenféle füveknek készletben tartásával, pálinkában és borban való áztatással itatják a betegeket, a szatócsok, a kereskedők mindazt, amit a nép venni szokott, 2 krajcárért árusítanak, ilyenek: cseppek szeszfélék..., a bábák nem csak az abortusz előidézését tartják jó üzletnek, hanem szó szoros értelmében véve ezek a fő kuruzslók; saját konyhájukon főzik a teákat, a flastromokat, altatókat a hashajtókat; még hátra vannak a vénasszonyok, akik egész nyáron át gyűjtik a különböző füveket, s ezeket elárusí- tásából élnek télen, s végül, jön a vándor zsidó, aki köhögési cukorkákat s itt-ott 16 Tudálékos. 80
