A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2011 (Hódmezővásárhely, 2012)

TANULMÁNYOK - Antal Tamás: A magánjogi községi bíráskodás Magyarországon, különös tekintettel Hódmezővásárhelyre, 1877-1944

kor kézadással meg kellett erősíteni.13 Ezáltal a Ptrt. konzervatív, eskübizonyítást tartalmazó rendelkezései a sommás eljárásban enyhébbé váltak, ugyanakkor a kézadás intézménye mégis a hagyományos esküt helyettesítette. A községi bíráskodásnak nem minősülő békebíró előtti sommás eljárásokban az eskütételt pro forma továbbra is fenntartották.

Másfél évtizeddel később a kisebb pertárgyértékű követelések elsődleges intézésére az 1893: XIX. te. a fizetési meghagyásos eljárást vezette be, ha azok ezer koronát meg nem haladó pénzkövetelések voltak, vagy határozott mennyiségű helyettesíthető dolgok kiadására avagy értékpapírok szolgáltatására irányultak. A mai szabályokhoz nagyban hasonlító ellentmondást követően a perré alakuló eljárást a fizetési meghagyást kibocsátó járásbíróság előtt kellett folytatni a sommás eljárás új, kodifikáltnak is tekinthető szabályai szerint (1893: XVIII. te.)14 15 azzal, hogy az egyébként községi bíráskodási hatáskörbe tartozó ügyekben is a járásbíróságnak kellett eljárnia a törvény 225. §-ában foglalt eltérésekkel.13 Ezáltal 1894-tól a csekély pertárgyértékű követelések egy része fizetési meghagyás, másik része községi bíráskodás útján is érvényesíthető volt - ezen az 1911. évi I. te. sem változtatott.

2. A községi bíráskodás a Polgári perrendtartás szerint

Az említett 1893. évi, sommás eljárás tárgyában alkotott, 234 §-t tartalmazó „kis perrendtartás” szintén a szóbeliség és a közvetlenség elvének érvényre juttatása céljából készült,16 s mint ilyen jól illeszkedett Szilágyi Dezső igazságügyi reformjaihoz.17 A polgári peres eljárás csaknem teljességét átfogó 1911. évi kódex ellenben a „bagatell bíráskodásnak” csupán a községi bíráskodási formáját tartotta fenn, míg az önálló békebíróit lényegében megszűntette azáltal, hogy a bé- kebírákat is a sommás perekre szorította, már nem követelve meg tőlük a bírói gyakorlatot és a jogi végzettséget, a kinevezésük jogát pedig a királyi belügyminiszterhez telepítette. Ezzel teljesen egyértelművé vált: a községi bíráskodást végzők minden szempontból közigazgatási tisztviselők voltak, nem pedig igazságügyiek.18 A községi „bíróságok” és a békebírák egymás mellett ugyanazon területen nem működhettek; elsőbbséget az esetlegesen létező békebírói megbízatás élvezett. A békebírát a községi bíróság ilyenkor csak helyettesíthette.

13 1877: XXn. te. 19-20. §§.

14 Kengyel Miklós: Az 1893. évi sommás eljárásról szóló törvény = Magyar Jog. 1993. okt. (10. sz.) 608-611.

15 1893: XIX. te. 17. §, 1893: XVIII. te. 225. § 3. és 4. pontok.

16 Bónis - Degré - Varga 1996, 237.

17 Antal Tamás: Szilágyi Dezső igazságügyi reformjairól (1890-1900) = Jogtörténeti tanulmányok. Vin. Szerk. KAJTÁR István, etc. Pécs, 2005. 9-28. Részletesen lásd Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon (1890-1900). ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék = Dél-alföldi évszázadok. 23. Sorozatszerk. BLAZOVICH László. Szeged, 2006.

18 Gaár Vilmos 1911, II. 378.

27