A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2011 (Hódmezővásárhely, 2012)
IN MEMORIAM - Kovács László: Emlékezünk
EMLÉKEZÜNK Nővérem, Kovács Rózsa Piroska szüleinek elsőszülöttje volt. Édesapja: Kovács Lajos (1897-1974) és édesanyja Kakó Róza (1899-1980) 1924-ben fogadtak örök hűséget a Hódmezővásárhelyi Református Újtemplomban. Hódmezővásárhely akkor az ország 8. legnépesebb városa és területileg a 2. legnagyobb vidéke volt. Mindkét szülő református volt, így természetesen első leányukat is abban a hitben keresztelték, és az oktatást is abban a közösségben kapta. Rózsa édesanyja okleveles óvónő volt (1932-1950), és Rózsa a gyermekkorát édesanyja szárnyai alatt töltötte. Édesapja egy elismert vegyszerkereskedő volt, akinek szakértő tanácsait a környék lakói nagy hálával fogadták el. 1929-ben, élete a 32. évében, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat rendes tagjául választotta. Rózsa mar az elemi iskolában kitűnt szorgalmával és szellemi adottságával. Először a helyi Leánygimnáziumban, majd a Hódmezővásárhelyi Református Bethlen Gábor Gimnáziumban tanult, ahol Németh László volt az egyik tanára. Ezekre a serdülő és diákévekre mindig nagy örömmel emlékezett vissza. Felvették a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerész Karára, ahol nagy szorgalommal tanult. Rövidesen az egyetem vegyeskarának lett a tagja, a kórus nagy elismeréssel előadásokat tartott az ország több városában is. Amikor Rózsa 20 éves volt, az énekkart meghívtak Svájcba egy előadó körútra. Az egyetemi oklevél megszerzése után az előírt gyakorlati évet Hódmezővásárhelyen az ismert Filipp gyógyszertárban töltötte el. Akkor ismerkedett meg Nagyromhányi Tibor (1926-2004) szentesi fiatalemberrel, akinek a családja abban a városban és Vásárhelyen vezetett üzleti vállalkozást. Az 1948-49-es országos szellemi, politikai és gazdasági földrengés idején az élet alapvetően megváltozott: fogoly és foglár lett az ország minden tagja. Az esküvői szertartás - szinte menekülve - Budapesten, a Kálvin téri Református Egyházban történt 1949-ben. A fiatal pár Rákosszentmihályon telepedett le, ahol Rózsa a helyi gyógyszertár vezetője lett. Tibor sok küzdelem után üzemvezető diplomát szerzett, és a Volán vállalatnál dolgozott nagy megbecsüléssel. A budapesti zajos életből a fiatal család mindig vágyott a csend és természetes környezet iránt. Ez vezette őket egy kis telek megvételére Balatonkenesén. Ott építettek egy egyszerű, de meghitt csendes kis nyaralót, és ez lett a család menedékhelye, üdülője és belső tápláléka. Egyetlen leányuk, Nagyromhányi Ágnes (1960) külföldre távozott, aki nagy szorgalommal természetgyógyász lett, majd orvos férjével, Stefan Bolonnigennel és fiukkal, Juliánnál, Düsseldorf környékén telepedtek le. Rózsa húga, Kovács Ella (1929-2009) a Testnevelési Főiskolán szerzett diplomát, elhagyta az országot és a Szegeden felnőtt Szabó Artóval (1935) az Egyesült 134
