A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2011 (Hódmezővásárhely, 2012)
IN MEMORIAM - Presztóczki Zoltán: Száz éve született Böszörményi Ede református lelkész, író, helytörténész
PRESZTÓCZKI ZOL TÁN SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BÖSZÖRMÉNYI EDE REFORMÁTUS LELKÉSZ, ÍRÓ, HELYTÖRTÉNÉSZ 2011-ben a Szeremlei Társaság is kerek évfordulót ünnepelt: száz évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Böszörményi Ede református lelkész, aki több neves elődjéhez hasonlóan rendkívül sokoldalú, széles érdeklődésű személyiség volt: szociológusként, filozófusként, műfordítóként és történészként is maradandót alkotott. Böszörményi 1911. szeptember 13-án született a dél-tiroli Meran városában. Édesapja, a szentesi Böszörményi Jenő (1882-1955) maga is református lelkészként szolgált. Édesanyja Störi Paula tanítónő. 1945-ben, a fővárosban nősült: Hatolkay Kálmán (1892-1948) kőbányai református lelkész leányával, Margittal kötött házasságából három fia született, név szerint és időrendben Jenő (1946), Ede (1949) és Gergely (1952). Középiskolai tanulmányait Szentesen, a Horváth Mihály Reálgimnáziumban végezte, majd másfél évtizeden keresztül képezte magát különböző egyetemeken és főiskolákon. 1933-ban végzett a debreceni egyetem hittudományi karán, közben az Egyesült Államokban tanult a dayton-i teológiai főiskolán, ahol 1932-ben szerzett oklevelet. Ezt követően Budapesten és Szegeden tanult, ahol magyarangol szakos tanári képesítést, illetve doktori címet szerzett. Az Egyesült Államokból hazatérve először Budapesten alkalmazták egy évig, mint segédlelkészt, majd 1935 és 1944 között Szentesen, a Horváth Mihály Reálgimnáziumban működött hitoktatóként. 1944 és 1955 között Budapesten, 1948-tól apósa utódaként a kőbányai parókia lelkipásztoraként dolgozott. Hódmezővásárhelyre, pontosabban a tarjáni lelkészi hivatalba 1955-ben helyezték, ahol még három évtizeden keresztül szolgált lelkészként. Munkabírására jellemző, hogy hetvenhárom éves koráig dolgozott aktívan, azonban nyugdíjasként sem pihent. Ami munkásságát illeti: közel hatvan publikált írása nagyobbrészt tanulmánykötetekben, vagy egyház- és társadalomtudományi folyóiratok önálló számaként jelent meg. Emellett számos cikket jelentetett meg különböző napi- és hetilapokban. Kezdettől fogva érdekelte az öngyilkosság problematikája: miért dobják el maguktól egyes emberek az életet, milyen külső és belső hatások, motivációk vezetnek ehhez a tragikus lépéshez. Azt is vizsgálta, hogy az öngyilkosságot hogyan ítélik meg különböző szervezetekben, például a hadseregben és az 132
