A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2011 (Hódmezővásárhely, 2012)
IN MEMORIAM - Varsányi Attila: Herczeg Mihály emlékére
én - bevallom - gyakran még csak nem is hallottam. Számomra felfoghatatlan, hogy nem üljük többé körül a Dáni utcai házban az asztalt, és nem beszélgetünk tovább a világ folyásáról. Albert Pine mondta, hogy amit magunkért teszünk, az velünk együtt meghal, amit azonban másokért és a világért, az fennmarad mindörökké. Miska bácsi, amit Te végeztél életed 85 esztendeje alatt, pillanatnyi kétségem nincs felőle, hogy az mindörökké fennmarad. Visszük tovább azt, amit levéltárosként alkottál. A hódmezővásárhelyi levéltár egyik csodája volt az a fajta egymásra épülés, amely Veled kezdődött. Amit Te megtanítottál Makó Imrének, azt ő továbbtanította Varsányi Attilának, ők pedig tovább adták Presztóczki Zoltánnak, és tanítják tovább ki-ki a maga helyén mindaddig, amíg a Csongrád Megyei Levéltárban akadnak erre fogékony fiatalok. Miska bácsi, ígérem, a Csongrád Megyei Levéltár falai közül a Te szellemiséged soha nem fog kihalni. Mint ahogy nem múlnak el a papírra vetett gondolataid, könyveid, tanulmányaid, írásaid, melyeket - azt gondolom - amíg világ a világ, addig fognak haszonnal forgatni fiatalok, idősebbek, kutatók, érdeklődők. Itt az idő, Miska bácsi, hogy végső búcsút vegyünk egymástól. A Csongrád Megyei Levéltár munkatársai, Hódmezővásárhely helytörténészei, a Szeremlei Társaság tagjai néma vigyázzállásban, lehajtott fővel tisztelegnek életutad előtt. Jól tudom, hogy Te voltál, Te lennél a legelső, aki visszautasítaná ezt a fajta tiszteletet. Azonban hidd el nekem, hogy vannak pillanatok, amikor ez kijár az embernek. Én nem tudok mást mondani, csak amit a költő mondott, Miska bácsi, „Ez jó mulatság, férfimunka volt”. Miska bácsi, Elnök Úr, Herczeg Mihály, Isten áldjon, nyugodj békében! 129