A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - PRESZTÓCZKI ZOLTÁN: Hódmezővásárhely és az 1849-1850. évi hadiszolgáltatások
tári tisztséget az ügylet szabályszerű lebonyolítására (az összeg felvétele a helybeli adóhivataltól nyugta ellenében, a közpénztárba vezetése bevételként, jelentés készítése a tanácshoz az ügylet lebonyolításáról), valamint a közgyűlés által az elszámolást illetően tett nyilatkozat elküldésére vonatkozóan. ’8 Csikós Mór főpénztárnok jelentését három hónappal később, december 13-án tárgyalta a tanácsülés, amely végül elfogadta azt, és azon nyomban intézkedett a bevételeknek az adótartozásokba való beszámításáról. A megmaradt 4092 forintot a város magánbirtoka, a regál ej övedelem, illetve a kövezetvám után fizetendő adóba számította be a pénztári tisztség.* 39 Összegzés Hódmezővásárhely ügye az 1849-1850. évi hadiszolgáltatások megtérítése terén 1879. december 13-án, harmincévnyi küzdelem után befejeződött. A város követelései az elszállásolással, termesztményekkel, élelmiszerekkel, fuvarokkal kapcsolatosan meghaladták a 42 ezer forintot. Ebben az árban nem voltak benne a császári katonaság által rekvirált javak, mivel azokról általában nem kaptak nyugtát a tulajdonosok. A magánszemélyek részéről csak a Károlyi-uradalom számíthatott némi kárpótlásra, míg 102 követelést még 1850-ben semmisnek mondtak ki, mert a császári-királyi hatóságok nem találták megalapozottnak az igényeket. Itt többnyire a nyugták eredetiségét vonták kétségbe, vagy azok hiányát hozták fel. Vásárhelynek is meg kellett küzdenie a „Bach-huszárok” gáncsoskodásaival, akik nem a mielőbbi megtérítésen dolgoztak, hanem igyekeztek minél többet levonni a hozzájuk forduló települések, így a tárgyalt város jogos, nyugtákkal alátámasztott követeléseiből. Persze az is „benne volt a pakliban”, hogy többen hamis nyugtákkal vagy kimutatásokkal is próbálkoztak, ám ezeket a hivatalnokok gyorsan kiszűrték, és jobb esetben az olvashatatlanságra való hivatkozással dobták vissza, rosszabb esetben az adott település lemondhatott a kárpótlásról. Városunk harminc év után összesen 9534 forintot kapott vissza az általa követelt 42 ezerből. Az első felét még - a pénzügyminisztérium szerint - 1858- ban, míg a másikat csak 21 évvel később. A kiegyezés megkönnyítette a folyamodó települések helyzetét, mivel több jóindulatra számíthattak az immáron magyar királyi hivataloktól. A Vásárhelyre vonatkozó hadi szolgáltatási iratok gyakran „utaztak” a város, a megyeszékhely, valamint Buda között. Bizonyos, hogy 1850-ben, 1855-ben, 1861-ben, 1862-ben, 1865-ben, 1871-ben, 1876-ban „magasabb” helyre (megyei, országos számvevőség, császári-királyi hadbiztosság, Helytartótanács, ,s Uo. Hódmezővásárhely Város Tanácsának iratai, Tanácsülési jegyzőkönyvek. 1879. szept. 13. 1801/1879. A nyilatkozat fogalmazványát Id. CSML HL Hódmezővásárhely Város Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési iratok (a továbbiakban: Közgy. ir.), 428/1879. 39 CSML HL Közgy. ir. 1879. dec. 13. 2540/1879. 76
