A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - PRESZTÓCZKI ZOLTÁN: Hódmezővásárhely és az 1849-1850. évi hadiszolgáltatások

te az október végén kiadott rendelet, amely szerint azok a települések és személyek, akik igazolni tudták, hogy az utolsó magyarországi hadjárat, azaz a szabadságharc idején ellátták a császári-királyi katonaságot, igényt tarthattak - meghatározott árasítás után - a szolgálmányok során felmerült költségekre.

Ahogy a magyar városok többsége, úgy Hódmezővásárhely is élt ezzel a lehetőséggel. Temesváry István királyi kerületi biztos rendelkezése alapján „a hatóságok a cs. kir. sereg után szállítással megbízott tisztnek mindenben segéd kezet nyújtsanak - ’s annak felhívására ügyes, ’s hív vezetőt rendeljenek s ezt a lakosoknak olly móddal adják tudtukra, hogy kik a cs. kir. katonaságot félre útasítják, vagy épen elvezetik, rögtön ítélő bíróság elibe vonatnak”.8 A város „hív vezetői”, Toronyi József polgármesterrel az élen, Kleinman (Kleinmann) János (1779-1852) előfogati biztost kérték fel a hadsereg számára történt szállítások tételes kimutatásainak elkészítésére a tárgyalt időszakra nézve. Kleinman munkáját Szabó Péter városi zabkezelő segítette, és Tóth Imre városi főszámvevő ellenőrizte. A császári hadsereg számára történő szállítások a szabadságharc bukása előtt nem fordulhattak elő, mert Hódmezővásárhely városa 1849. augusztus 4-ig, a császári csapatok és a velük szövetséges tisztviselői kar megjelenéséig a nemzeti mozgalmat támogatta. Ami az orosz katonaságot illeti: a „polgármester úr jelentése szerint az ausztriai seregek közzé vegyült egyes orosz katonai egyéneken kívül orosz csapatok itteni által nem vonulásáról a főszolgabírói hivatal már értesíttetvén”.9

A szabadságharc leverése után a császári, illetve az osztrákoknak segítséget nyújtó orosz csapattestek ellátása a városokra, községekre, illetve kertészségekre hárult. Az oroszok még 1849 őszén távoztak az országból, a császáriak azonban a közigazgatás átalakításának támaszaivá váltak. A harcokban tevékenyen résztvevő katonák helyére kipihent alakulatok jöttek. A császári katonaság ellátása helyenként 1851-ig is elhúzódott. Hódmezővásárhely - ahogy több más településsel is előfordult - tisztviselőhiánnyal küszködött a szabadságharc utáni hetekben. Id. Dobosy Lajos (1791-1875) alispán Temesváry István királyi biztoshoz 1849. szeptember 5-én írt levelében panaszkodik, hogy „a megyei erővel parancsolok száma igen sok, ami miatt rendet és pontosságot tartani lehetetlen”. Ugyanakkor „sem Szentesen, sem Vásárhelyen szolgabírám és esküttem nincs, ezenkívül írástáros sincs, pedig a Criminalis esetek szaporodnak, a tisztviselők írószerek szűkében vágynak, a volt tisztviselők kezétől elvett hivatalos iratok levéltárba volnának teendők”. Végül sürgette a [megbízhatónak tartott - P. Z.] tisztviselők névsorát, mert lehetetlen ellátnia még két alárendelt hivatalt.10 Temesváry a kérésnek eleget is tett, és néhány napon belül felállt a hódmezővás Uo. Tanácsülési jkv. 1849. szept. 15. 5/1849.

9 Uo. 1849. dec. 8. 557/1849.

10 Uo. Tan. ir. 1370/1879. A kormánybiztosi hivatal iratának másolatát Pity István megyei levéltárnok hitelesítette Szegváron, 1865-ben.

65