A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - MARGITTAI LINDA: Antiszemita földbirtokpolitika Hódmezővásárhelyen, 1939-1944

felmondását szabályozó rendelkezések értelmében a város ezt akár figyelmen kívül is hagyhatta volna, késznek mutatkozott némi méltányosságra: tartotta magát ahhoz, hogy a szerződés 1943. május 1. előtt nem szüntethető meg, és akkor is csak november 1-jére eszközölhetően, Kovács azon igényét pedig, hogy a felmondás február 1-jével, május l-jére eszközölve történjen, elutasította. Azt követően azonban nem volt kifogása a terület átadása ellen.71

A telephelyétől megfosztott Wollner-cég leépülése jellemző helyi példáját adja annak, hogy az egyébként több évtizedes múlttal bíró, tőkeerős cégek milyen eséllyel tudtak talpon maradni az egyre kiterjedtebb zsidóellenes korlátozásokkal szemben. Wollner Károly a város egyik legnagyobb adófizetője volt, a virilisek névjegyzékéből 1939 szeptemberében - a második zsidótörvény értelmében - az igazoló választmány törölte.72 Az 1893 óta működő Wollner- vállalatra az első komolyabb csapást az mérte, hogy 1940 őszén a kereskedelmi és közlekedési miniszter a tűzifa és tüzelőanyag forgalmazását hatósági kijelöléshez kötötte.7’ Ilyet pedig - hacsak nem volt közellátási szempontból kivételesen indokolt - zsidók nem kaptak. Vásárhelyen ekkor 131 keresztény mellett mindössze 9 zsidó cég kért kiskereskedői megbízást. Szinte mindegyikük felmutatott mentességet, vagy legalább valami méltánylást érdemlő okot, amiben - és az iparhatóság jóindulatában - bízva esélyt láthatott arra, hogy kérelmét pozitívan bírálják el.74 Az iparhatóságot viszont, úgy tűnik, nem érdekelték sem a zsidó kiskereskedők megélhetési gondjai, sem a mentességi papírok, és mivel a keresztény kereskedők biztosítani tudják a zavartalan tűzifaellátást, zsidó kijelölését nem tartották szükségesnek.75 Wollner cégének, bár a lakossági árusítási jog elvesztése is érzékenyen érintette, a nagykereskedéstől való eltiltás már felmérhetetlen károkat okozott: 1940 szeptemberében beadott nagykereskedői kijelölési kérelmét többszöri fellebbezés után 1941 februárjában végleg elutasították.76

A város ezek után illőnek gondolhatta mellőzni Wollnert a közszállításokban is. Itt viszont nem volt könnyű dolga, mert bár a tüzelőanyag-kereskedelemből a cég kiszorult, építőanyag-forgalmazásban nem volt számottevő keresztény riválisa. így például még 1941 novemberében is Wollner szállította a város belvíz- védelmi ügyosztályának a vízkárosult épületek helyreállításához szükséges faanyagok zömét. Ekkor azonban Csíkmadaras község jegyzője megtiltotta számára a faanyag-beszerzés. Csík vármegyében. Wollner kérte a hivatalt, hogy világosítsák fel a Csík vármegyei alispánt, hogy Hódmezővásárhely város engedélyével, közcélokra vásárol nyersanyagokat. A városnak kellemetlen volt az ügy,

71 Az 5.777/1941. ME. sz. rendelet. A szövegét Id.: MRT 1941. II. k. Budapest, 1942. 1976-2000.

12 CSML HL Polgm. Hiv. ir. Ein. ir. 117/1939. - 3118/1939. ein. sz.

77 A 83.000/1940. KKM. sz. rendelet értelmében. A szövegét Id.: MRT 1940. III. k. Budapest, 1941. 2931-2941.

74 CSML HL Polgm. Hiv. ir. Közig. ir. 526/1944. - ide csat: 112/1941. - 434/1941. sz.

75 Uo. 158/1941.-8416/1941. sz.

76 Uo. 526/1944. - ide csat: 112/1941.-3993/1941. sz.

215