A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - PRESZTÓCZKI ZOLTÁN: Hódmezővásárhely és az 1849-1850. évi hadiszolgáltatások
A régi-új összetételű városi tanács igyekezett végrehajtani a Bécs által kiadott, a forradalmi események résztvevőinek üldözésével kapcsolatos rendeleteket, a forradalom, mint törvénytelen állapot során keletkezett iratok, a Kossuth- bankók és a fegyverek beszolgáltatását, a szökevény honvédek és nemzetőrök kézre kerítését, az újoncozásra vonatkozó rendelkezéseket. Ezen intézkedések nemigen voltak sikeresek, részben a lakosság ellenállása, részben a városi tanács rendelkezésére álló eszközök hiányosságai miatt. A közbiztonság is gyenge volt a fegyverletételt követően: betyárbandák garázdálkodtak nemcsak a tanyavilágban, hanem a városban is. Felszámolásuk hónapokig is elhúzódott.6 Hadiszolgáltatások, rekvirálások és megtérítésük lehetőségei Az 1848/1849. évi forradalom és szabadságharc hadieseményei súlyos terheket róttak az Osztrák Császárság, illetve Magyarország lakosaira. A nagyobb veszteségeket utóbbi szenvedte el, mivel egy éven keresztül hadszíntérnek számított. Nemcsak a honvédséget, hanem az ellenük harcba szálló császári-királyi, később cári orosz csapattesteket is el kellett látni, és erre a legkézenfekvőbbnek az ellenfél által meg nem szállt térségek, városok, községek lakosai által megtermelt javak, tenyésztett állatok háborús célokra történő elkobzása tűnt, sokszor a kiadott rendeleteket meghaladó mértékben is. A szabadságharc leverése után számos helyen heteken át „kettős adóztatás” is folyt: egyfelől a területileg illetékes csapattestek térparancsnokságai rekviráltak a városok, községek, kertészsé- gek lakóitól, másfelől a vármegyei hatóságok az új, centralizált szervek tisztviselőinek segítségével szedték be a településektől az adót, illetve a császári katonaság számára megállapított élelmiszereket és terményeket. Az előrelátó magán- személyek, községi, városi és vármegyei elöljárók nyugtákat, elismervényeket, fuvarkimutatásokat készítettek, amelyeken tételesen szerepeltek a katonai célokra átadott termékek, termények és jószágok, valamint a fuvarok indulási és érkezési helyei. A szabadságharc leverése után, sőt még előtte, a megtorlásokat ellensúlyozandó, a bécsi kormányzat tett több olyan intézkedést is, amellyel csökkenteni akarta az osztrák kormányzat, illetve a katonai közigazgatás iránt megnyilvánuló ellenszenvet. Ezek közé tartozott az 1849. július 9-én báró Julius Haynau (1786— 1853) táborszernagy, osztrák katonai főparancsnok által jóváhagyott rendelkezés, melynek lényege, hogy minden szolgálat, amelyet a városok, községek, illetve magánszemélyek tesznek előfogatokban, illetve termesztvényekben a császári és az orosz seregeknek, „kész pénzben fognak ki fizettetni”.7 Ezt követül. SZABÓ Ferenc: Közigazgatás és politikai viszonyok (1849-1872) = Hódmezővásárhely története i. m. 84-89. 6 Uo.; ill. SZABÓ Ferenc: i. m. 92-95. 7 CSML HL Hódmezővásárhely Város Tanácsának iratai (a továbbiakban: Tan. ir.), 1370/1879. Másolta Soós János városi levéltárnok a Magyarországra vonatkozó, 1848 és 1849 között kibocsátott rendelkezések gyűjteményéből 1865-ben. 64
