A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - PRESZTÓCZKI ZOLTÁN: Hódmezővásárhely elfeledett polgármestere. Fekete Mihály élete és működése levéltári dokumentumok alapján
Népkertet. 1863-ban Kovács Ferenccel, Török Bálinttal (1817-1881), Garzó Imrével (1827-1914), Nagy András Jánossal (1812-1890) közösen megalapította a Takarékpénztári Egyletet, amelyet a helybeli gazdasági fejlődés motorjának szántak. A kezdeményezés az érdeklődés hiánya következtében elhalt.1" Az 1863-as aszály és a nyomában járó éhezés annyira megviselte Vásárhely földműves lakosságát, hogy a város kénytelen volt kölcsönöket felvenni a károk enyhítésére. A lakosság helyzetét nehezítette, hogy a császári katonaság igyekezett minél hatékonyabban behajtani az állami adóhátralékot, amely meghaladta a 120 ezer forintot. A kölcsönök törlesztése 1864-ben elkezdődött, egy évtizeddel később még mindig 13 ezer forintos adósság maradt az ínségakció nyomán. Ezt az akkor polgármesterként működő Fekete házára táblázta be a városi tanács.15 16 Fekete Mihály polgármesterségének a rendezett tanácsi jogállás megszűnése vetett véget. Rozgonyi Bertalan a városonkénti bíráskodás megszüntetését tartotta célszerűnek, és az 1864. június 24-i vásárhelyi népgyűlés is a bíráskodási jog felszámolása mellett foglalt állást, így ez a döntés maga után vonta a rendezett tanácsi jogállás megszüntetését. Ferenc József 1864. július 8-án szüntette meg a rendezett tanácsú városok ítélkezési jogát, majd 1865 márciusában a Helytartó- tanács rendelkezése nyomán megszűnt Vásárhely, Szentes és Csongrád rendezett tanácsi státusza.17 Annak ellenére, hogy Rozgonyi Bertalan az 1862-ben hivatalt viselt személyek megtartását szorgalmazta, Fekete Mihály mégsem maradt a város élén. Az 1865. augusztus 10-ei tanácsülést még ő vezette, majd hivatalát átadta a községi jogállásba visszaminősített Vásárhely új első emberének, Balogi Soma (1823-1893) főbírónak, aki az első „községi” tanácsülésen vizsgálat alá vette a korábbi évek városi pénzügyeinek kezelését.18 Fekete Mihály ezt követően ügyvédként dolgozott Vásárhelyen, a közélettől teljesen visszavonult. 1871. szeptember 6-án bizonyítványt kért a Városi Tanácstól, mely azt igazolja, hogy 1845 és 1865 között jegyzőként, főbíróként, végül polgármesterként szolgált. A testület a kérelem teljesítését elhalasztotta, mert „Folyamodó hivataloskodási idejéből korábban is, későbben is több számadási kötelezettsége lévén fönn a város irányában”.19 Egyre népesebb családjával a Szegvári utca 1. szám alatti házban lakott. Mint fentebb láttuk, a vármegye számára gyanús volt a város gazdálkodása az egykori polgárnagy idején, aki 1870-ben értesült arról, hogy Hódmezővásárhely városa vele kívánja kifizettetni az 1863-as aszály nyomán felvett kölcsönök megmaradt részét, mintegy 13 ezer forintot. Az 1863-as ínségi számadásokkal kapcsolatban a tanács megbízta Égető János tanácsnokot, valamint a vagyonszámvevőt és az ínségi pénzkezelőt, hogy szerezzenek be egy részletes kimutatást Fekete Mihály15 FORCZEK Zoltán: Ipar = Hódmezővásárhely története. II/1. Főszerk. SZABÓ Ferenc. Hódmezővásárhely, 1993. 206-207. 16 SZABÓ Ferenc: i. m. 133. 17 Uo. 139-140. 18 CSML HL Tü. jkv. 1865. aug. 10., ill. 16. 19 Uo. 1871. szept. 9. 884/1871. 59
