A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

ADATTÁR - HERCZEG MIHÁLY: Susáni szótár. - 99 szemelvény a susániak szókincséből

8. ágymaj = A fal mentén fekvő ágyakba úgy helyezték el ágyaláskor a magasra rakott ágyneműt, hogy maradjon egy kb. félméternyi üres hely. Ez volt az ágymaj, gyerekek búvóhelye játék során.

9. ágyás = A kör alakú terített gabonát hívták ágyásnak, melyből a gabonaszemet körbe-körbe hajtott lovakkal tapostatták (nyomtatták) ki. Városi kertek virágágyásaiban leggyakoribb volt a peremizs, Kossuth csillag, pallér viola, nyári-őszi rózsa, gyöngyvirág, esteli kisasszony, árvácska.

10. orja = ória - A disznó gerince a nyakcsigolyától a farka tövéig. Susánban a disznót nem karajra szedték, hanem „magyar módra” orjára, a hátán kezdve a bontást. A legfinomabb leveshús. Volt, aki megfüstölte, de leginkább elosztogatták kóstolóba. (Azután persze visszakapták a rokonoktól, szomszédoktól.) Mivel még ismeretlen volt a hűtőszekrény, a hentes is csak táblajéggel hütötte a húst a jégszekrényben.

11. acatoló = gyomirtó szerszám, a gabonavetésből az acat eltávolítására szolgált. A helyi kovácsok külön kis szerszámot, „acatolót” készítettek erre a célra. Nagyon hasonlított az ösztökére, csak a közepén V alakú bevágást alakítottak ki, amellyel kiszúrták a földből az acatot. Bálint Sándor szerint elhasznált kaszaheggyel szúrták ki a fejlődni kezdő gabonavetésből az acatot.

12. aprehendál = ócsárol, leszól. Az Értelmező Szótár szerint az aprehendál jelentése: „neheztel valakire”. A Szegedi szótár szintén „neheztel”-nek írja, míg Vásárhelyen a leaprehendált inkább a valamit „leszól”, „becsmérel” értelemben használták. Pl.: „Hal- lod-é hé, Kovács sógor nagyon léaprehendálta a té borodat”.

13. álé, allé = fasor. Az uradalmi földeket, megyehatárt két-három öl széles fasorok vették körül. Ezt hívták „zalénak”. Pl.: „A zaléban láttam egy nyulat.”

14. ájer = könnyű szél. „Délről fúj az ájer, möglássátok, eső lösz.” Az északi szélről ezt sose mondták! Pl.: „Posztós körösztapám felől fúj a szél, hideg lösz.”

15. árendál = bérel (a városban egy helyiséget kiárendál, pl. üzletnek, műhelynek). A tanyavilágban a felesbérlő haszonbérleti szerződés alapján műveli a gazda földjét, minden termés feles. Minden munkát a feles végez saját jószágával és felszerelésével, vetőmagjával. Az adót a gazda fizeti. Harmadosnak a kukoricaföldet adták. Itt a gazda szántott, ő adta a vetőmagot is. A harmados végez minden munkát a termés harmadrészéért.

16. árvagané = A mezőn legelésző szarvasmarha megszáradt ürüléke, amelyet ösz- szegyűjtöttek, és főleg katlanban való tüzelésre használtak. Ahol a gazdának nagyocska gulyája volt, ott a kistanyás összegyüjtögette a félszáraz marhalepényt, és szalmával keverve negyvenszer negyven centis keretbe taposva kiszárította, vagyis „tőzeget” csinált belőle.

17. avasszalonnafölső = a szalonna felső része, amelyet a szalonnázó ember levágott és a szappanosba dobott (hogy később szappant főzzön belőle). Gyógyászati célra is felhasználták: kisebb sebekre, gennyes részekre kötötték. „Ecetes avasszalonna.”

18. bajuszkötő = a bajusz leszorítására szolgáló eszköz, könnyű textíliából készült, lefekvéskor viselték, a fej hátsó részén kötötték meg. A bajuszpödrővel hegyes formát kialakítandó használták a bajuszkötőt. („Vixos bajsza olyan, mint az öreg bika szarva.”) A truccolt bajusz elterjedése után kiment a divatból. Elvétve használta néhány susáni öreggazda.

19. békalencse = vízinövény. A Susánt megkerülő csatorna felszínét sokszor teljesen elbontotta ez az álló-, és lassú folyású vizeket kedvelő növény. Az élelmes lakosság

418