A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
ADATTÁR - Németh László Vásárhely-földrajza. Vásárhelyi helyek és személyek az író műveiben. Válogatta, összeállította: KŐSZEGFALVI FERENC
volt valami bennszülött báj és eredetiség...” (Török Eszter és a drága jó nyolcadik 1946/47-es tanév) „...még az év elején a fiú nyolcadikkal együtt megfogadták a bérkocsist, s nekem tizenegykor konflison kellett a két iskola közt... a Fő utca sárga kövein végigrobognom.” 1947 „...az egyház már ősszel felajánlotta - még mielőtt az igazgató Ráczékat Békésről meghívták hogy költözzek be a visszakapott lányiskola igazgatói lakásába... A lánygimnázium egy nagy földszintes házban volt elhelyezve... két hatalmas udvarát, melynek nagy juharfái alatt oly kedvesen vonultak a tízperc sétáló lányfüzérei, ablakos folyosó vette körül, minden nagy, világos, kényelmes, patriarkális volt benne... Az én szobám ablaka alatt még egy kis kert is volt...” „...Imre bácsival, a nagybeszédű szociáldemokrata altiszttel néztem a küszöbről a tevékenységet...” (A lánygimnáziumnak a ballagásra való díszítését.) „Az ünnepségen részt vett egy fiatal újságíró, akinek az a képtelen ötlete jött, hogy az ekkor még meglevő kisgazda lap vezércikkében emlékezzék meg az ünnepségről. »Németh László beszélt« - volt a vezércikk címe.” (Moldvay Győző az 1947-es ballagásról.) „Két-három órán át ott ballagtam velük - előbb az alkonyaiban aztán a fantasztikus árnyékot vető fáklyafénynél a vásárhelyi téglás utcákon...” „Ez a lány, a tervbe vett regény hősnője, két éve ült már ott előttem, anélkül, hogy a nőt észrevettem volna benne.” (Tóth Jusztina.) „Az érettségi bankettet a lányok együtt tartották a fiúkkal... A nagy vendéglői terem egyik falánál ült a hatóság, egyházi s világi elnök, tanárok asztala, szemben velük - patkó alakban - az ötven-hatvan diák... az elnöklelkész rólam is külön mondott néhány szót, amire szemből elképzelhetetlen taps, tombolás volt a felelet... Ez volt az utolsó legnagyobb ünneplés életemben.” „...egy-egy kis, könyvkötőnél bekötött füzetet adtam mindegyiküknek; az első oldalán két vers - egy négy- és egy nyolcsoros, az egyik a könyv tulajdonosának a személyi tulajdonságairól szólt, a másik általánosabb, de valahogy mégis az egyéniségét idézte fel.” (A drága jó nyolcadik.) „Hármasban mentünk ki új kirándulóhelyemre, a temetőbe...” (Tóth Jusztinával, s egy osztálytársával.) „...kinn jártam a megbeszélt időben a Kállai utcán...” „...hajnalban, amikor azt reméltem, senki sem látja, orvul ki is toltam az új szerzeményt az udvarra, s különféle fogásokkal igyekeztem az ifjúság vidám szerszámán egyensúlyban tartani magamat... Imre bácsi, aki még korábban kelt, mint én, nézőül, majd oktatóul szegődött ugrándozásaimhoz...” (Kerékpározni tanul a leánygimnázium udvarán.) „A vendéglő, amelyben az esküvőt tartották, egy saroknyira volt a gimnáziumtól, de én csak órákkal éjfél után értem haza...” „A drága jó nyolcadik” helyét ebben a tanévben nem az új nyolcadik, hanem az utána következő hetedik foglalta el... igazi „bennszülött” osztály volt... tán még barátságosabb, kedvezőbb, mint az előző.” (1947/48) 411
