A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
KITEKINTŐ - SZIGETI JÁNOS: A prágai gettó legendái. - Gustav Meyrink: Golem
nyomán tárul föl. A Rector Magnificussá emelkedett tudós beleszeretett egy viruló szépségű fiatal nőbe. A deresedő hajú, középkorú professzor oltár elé vezeti aráját. Úgy tűnik, töretlen a boldogsága. A tragédiát in flagranti okozza. Miként is adja Lucifer szájába Madách Imre az örök igazságot: Az élet mellett ott van a halál, A boldogságnál a lehangolás, A fénynél árnyék... (Az ember tragédiája. Első szín) Ezután dr. Hulbert, a fausti lélek ivásnak adta fejét, s egyre lejjebb csúszik. Maradék vagyonát a kocsma törzsvendégeire hagyta. Sorsa beteljesedett, megfagyva találtak rá a Moldva folyó partján. A modern mélylélektan hatása alól nem tudja kivonni magát a Gólem írója. Az epilógus nem más, mint a regény misztikus keretének feloldása. A főhős metamorfózisára fény derül. A Szent Vencel dómban egy mise alatt, véletlen folytán, két férfi elcserélte a kalapját. A pszichoanalitikus Én-regény főhőse álmában, egyetlen éjszaka, Pernath gemmavésnök életének 33 évét élte át. Tehát egy emberéletnek alig több mint negyedszázada pergett le előttünk. Mivel előtérbe tolult a lélekrajz, a misztikusság, a sejtelmesség, a hangulati elemek sokasága, így elnagyolt lett a cselekmény, a meseszövés, az emberábrázolás. Hangsúlyt kapnak a műben a tudat alatti jelenségek. A szerelmi vágyakozás platói keretek között maradt. Az illúzió elfödte a hétköznapi dolgokat. Gustav Meyrink regénye könyv alakban először 1915-ben jelent meg. A korabeli olvasókban ambivalens érzéseket és gondolatokat váltott ki. Akkor már egy éve folyt az első nagy világégés, amely éppúgy irracionális hatást ért el, mint Gustav Meyrink opusza. A regényt dr. Kelen Ferenc fordította, a fordítást Bodrogi Márta dolgozta át (Göncöl Kiadó). 359
