A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - VARSÁNYI PÉTER ISTVÁN: Széchenyi István és Hódmezővásárhely (1845-46)

hetetlennek tartott a foiyó szabályozásához. Ez a Széchenyi István világnézetére ható haszonelvű liberalizmusból (utilitarizmus) fakad. Idézet a SzerződvényböV. az érintett településeknek „a Tiszavölgy rendezésének költségeiből... a nyerendő haszon arányában kell részesedniük”.38

Némi kajánsággal jegyezhetnénk meg: nem olyan biztos, hogy Széchenyi hallgatása, a naplók hiányossága a korabeli Hódmezővásárhelyt tekintve annyira elviselhetetlen tragédia lenne.

A Tisza-völgy populációjáról Széchenyi Istvánban létezett egy eszményi kép, s egy - az utazásai során a megtapasztaltak nyomán kialakult - benyomás. 1845-46-ban, még a helyszínre utazása előtt írta: „...az Istennek mennyi... szinte burgonyaképü népei is kiemelkedhetnek a középszerűség zsibbasztó állásábul: ugyan hogy tudnék kételkedni én, hogy jó irányzattal a lelkes, deli termetű, vitézképű magyar ne érhetné el az emberi kifej lés legmagasb fokát is?”.39 40 Némi sejtése azért Nagycenken is lehetett arról, hogy a magyar valóság nem ilyen rózsás. Azt nagyon jól tudta, hogy az embereket „egyedül szükség edz.i munkára”, sokan azonban beérik „a sár közti magyar falusi gatyás élettel”. A „magyar hazugság” kulcsa: „Kenyere, bora, sódara van; gatya nyáron, bunda télen, egy pár csizma és egy kalap, ólmos a kézben - minek e fölihe munka!”,4<)

1845 őszén és 1846 nyarán személyesen járja végig a Tisza völgyét, a jövendő, a virágzó „magyar kertet”. Találkozik hivatalnokokkal, birtokosokkal, a mindennapi élet egyszerű embereivel. S itt nyílik szét az olló a fentebb vázolt illúzió s a valóság között. A nemes gróf - a nála megszokott iróniával - több, meglátogatott települést is minősített naplójában. Csak a példa kedvéért: a szegedi színház (aréna) „egy szemétdombon”; Bereg megyében Eötvös Tamás alispánt látogatta meg, ahol nagy vacsora várta és „nedves ház”; Tiszaújlakon sétát tesz sárban a Tisza partján: „Zilált táj, toprongyos nép, hanyatlás - elrohadt urak”. Debrecenben a városházán kapott szállást: „Légiónyi fekete bogár! A víz mint a ganajlé”.41 így is lehetett látni a magyar tájat magyar szemmel.42 Ebből a vidékből, ezekkel az emberekkel kell olyan virágzó kertet teremteni, „...mellyben legtöbb és legeredetibb magyar lakik”.43

1S DEÁK A. András: Vízszabályozás = Széchenyi és kora, 190.

w SZÉCHENYI: Eszmetöredékek, 73.

40 Uo. 25. Nagyjából ebben az időben írta a neves német politológus-közgazdász: „A munka ide- gensége világosan tetten érhető abban, hogy mihelyt nem áll fenn fizikai vagy egyéb kényszer, úgy menekülne előle, mint a dögvész elől”. MARX, Kari: Gazdasági filozófiai kéziratok 1844-ből. Marx-Engels összes művei (MÉM). Budapest, 1957-1985. 46/1.

41 SZÉCHENYI: Napló. 1116-1118.

42 JUHÁSZ Gyula: Magyar táj. magyar ecsettel.

43 SZÉCHENYI: Eszmetöredékek, 9.

33