A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
ÉVFORDULÓ - FRANCISZTINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: Vásárhelyi oktatási évfordulók
Az iskolának 1966-ban nem volt villanya, de volt még 30 tanulója. Ebben a tanévben ismét tanítóházaspár telepedett Csomorkányra, Szakái Lóránt és neje, Knapecz Jolán. 1967- ben még 26 tanulót írtak be, de a következő tanévben már csak 8 diák neve szerepel a felvételi naplóban. Herczeg Mihály egykori csomorkányi tanító a következőket írta: „Ekkor már a kollektivizálás erősen éreztette hatását, menekült a nép a városba. A felsős tanulókat átirányították a szomszédos iskolákba, vagy a városi kollégiumba. A maradék alsósokat az 1968- 69-es tanévben Égető Ernöné Záclori Mária tanította. O volt az utolsó csomorkányi tanító, de már nem lakott az iskolánál, autóbusszal járt ki. Néhány év múlva szívbemarkoló látványt nyújtott az elhagyott iskola. Ablakait beverték, ajtaját, padlóját eltüzelték.” Az épület bontására 1973 nyarán került sor. A szebb napokat látott intézmény osztozott a többi tanyai iskola sorsában.17 2005. szeptember 4-én az iskola helyén emlékoszlopot állítottak. Száz éve épült a Nagyszigeti (Gróf Károlyi Melinda) Elemi Népiskola A Gróf Károlyi Melinda Iskola a Nagyszigetben a grófnő által adományozott 2400 négyszögöl telken épült 1910-ben, 6 km-re a várostól és 6 km-re a vasúttól. Az iskolához köves- és földes út vezetett. Első tanítója Csernay Mátyás volt, akit a háború alatt Vekerdy Ilona óvónő helyettesített. 1914-ben 53 mindennapi és 42 ismétlőiskolás növendék látogatta az intézményt. 1930-ban az iskolában Rokk József tanított, munkáját a tanfelügyelő kitűnőre osztályozta. O látta el a gyermekek katolikus hitoktatását is. A szentkirályi és a répásháti iskolák felépüléséig, 1931-ig 50-60 mindennapi tanuló járt az iskolába, ettől kezdve viszont fogyott a létszám. 1933 novemberében felkérték a tanítókat, köztük Rokk Józsefet is, hogy magyarosítsa idegen hangzású nevét, és kérje szülei és gyermekei névváltoztatását is. A kérésnek eleget tett, Rényi József néven szerepelt tovább. 1935-ben ismét emelkedett a tanulók létszáma, 73 mindennapos és 35 továbbképzős diák iratkozott be. 1936. március 21-én a körzeti tanfelügyelő meglátogatta az intézményt, ahol I-VI. osztályig 57 tanuló volt jelen. Részletesen értékelte a gyermekek szóbeli és írásbeli munkáját, a tanító módszereit, vázlatait és egyéb tevékenységét. A leírtakból könnyen elképzelhetjük a korabeli tanyai iskolát, az ott folyó munkát és a tanító egyéb tevékenységét. „Az iskola a legszükségesebb szemléltető eszközökkel el van látva. Az iskola és a tanterem tiszta, környéke rendezett, szép gyümölcsössel és szőlőműveléssel. A tanteremben virágok vannak. A beiskolázás és a gyermekek iskolába járása rendes. A tanító szociális munkát is végez. A színdarabok rendezését és az ifjúsági csoportokat állítja ennek szolgálatába. Megállapítom minden vonalon a nagy nevelői munkát, amely úgy az iskolában, mint az iskolán kívüli népművelési előadások tartásában a gazdakörben, mint ügyvezető működésében, mint levente főoktatói munkájában, továbbá a tanulók szerete- tében merült ki. A tanulók élénkek, ügyesek, öntudatosak, biztos, bátor fellépésűek, ami az igen komoly, lelkiismeretességgel párosult munkának az eredménye.”18 17 HERCZEG Mihály: A csomorkányi iskola keletkezése és elmúlása = A hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve, 1999. Szerk. KOVÁCS István. KRUZSLICZ István Gábor. Hód- mezővásárhely-Budapest, 2000. 55. 18 CSML HL Kiüt. ált. isk. ir. A 11. körzet iratai, 1936. 284
