A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - MARGITTAI LINDA: Antiszemita földbirtokpolitika Hódmezővásárhelyen, 1939-1944
nek jóváhagyását nem javasolhatom,(...) miután nevezettnek felesége csak 10 évi házasság után keresztelkedett ki...”122 A keresztény felek érdemei tehát többnyire kevésnek bizonyultak a hatóságok szemében ahhoz, hogy ellensúlyozni tudják azt a „bűnüket”, hogy zsidóval házasodtak. A velük szembeni gyanakvást akár alaposnak is tekinthetnénk. Az antiszemita törvények az érintettek elszegényítését célozták, viszont a „vegyes” házasságokban élő keresztények mégiscsak szerettek volna megélni valamiből, eltartani gyermekeiket, idős szüleiket. Mivel pedig a hatóságok nem tudták elképzelni - ahogy elképzelhetetlen is volt - hogy a keresztény fél jövedelméből a zsidó családtag ne részesüljön, ezt a törekvésüket előszeretettel minősítették a zsidótörvények kijátszására irányúiénak. 1942 májusában az iparhatóság elutasította Faragó Sándorné Tihanyi Gizella kérését, amelyben textil- és divatáru kiskereskedéshez igényelt iparigazolványt. Bár megállapították, hogy az asszony keresztény, de mivel az ipargyakorlás helyeként megjelölt üzlethelyiségben zsidónak tekintendő férje vitt rőföskereskedést, nyilvánvalónak vélték, hogy az engedély birtokában a házastársát korlátozó rendelkezéseket kerülné ki. Faragóné megpróbálta elmagyarázni, hogy esze ágában nincs kijátszani a zsidó- törvényt, azért váltana ki iparigazolványt, mert a további üzletmenetet, ezáltal saját megélhetését csak így látja biztosítottnak, és kellő szaktudással, tőkével is rendelkezik az önálló üzletvezetéshez. Az iparhatóság - nem kevés cinizmussal - ehhez csak annyit tett hozzá, hogy akkor kedvező anyagi körülményei miatt pláne nem látszik indokoltnak, hogy jövője biztosítása érdekében akar ipart gyakorolni.12’ Nem sokkal később Faragóné birtokai egy részét is elveszítette, az indoklás szerint azért, mert azt zsidó férje ajándékozta neki 1939 februárjában.124 Az 1939:IV. te. valóban lehetővé tette a kisajátítást azon birtokok esetében is, amelyeket 1937. december 31. után, de még a törvény megjelenése, azaz 1939. május 4. előtt adott el, ajándékozott stb. a zsidó tulajdonos nem zsidónak. Az állam fenntartotta magának a jogot, hogy utólag felülvizsgálja ezeket a szerződéseket, nem véletlenül. Attól fogva, hogy Darányi Kálmán miniszterelnök 1938. márciusi győri programbeszédében - bejelentve, hogy zsidókérdés létezik, és törvényes úton kell megoldani - az antiszemita rendezés igényét kormányzati szinten szentesítette, az országban újra és újra felmerültek az agrárium árjásítását szorgalmazó javaslatok is. Imrédy konkrétan is felvetette 1938 novemberében, hogy a régóta szükséges földreformot a zsidók rovására kellene végrehajtani.125 Mindezek arra késztethették a zsidó birtokosokat, hogy idejében megszabaduljanak bizonytalan jövő előtt álló földjeiktől, ez azonban nem feltétlenül állt összhangban a kormánynak a birtokok későbbi felhasználásához fűzött szociálpolitikai 122 CSML HL Gazd. Fel. ir. 769/1942. 121 Uo. Polgm. Hív. ir. Közig. Üo. ir. 3612/1942. 124 Uo. Polgm. Hív. ir. Közig. ir. 302/1944. - 9978/1944. sz. 125 CSŐSZ 2005. 180. 224
