A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - MARGITTAI LINDA: Antiszemita földbirtokpolitika Hódmezővásárhelyen, 1939-1944
viszont önkényesen birtokba vette Lebovitsné 3 holdját is. Később a bank ez utóbbi ingatlanrészre is árverést tűzött ki, amin részt vett ugyan Vida is, de végül a földet nála többet ígérő gazdák szerezték meg. Lebovitsné igyekezett rámutatni Vida szándékaira, aki „látván, hogy a föld, amit ő potom áron akart megvenni, kicsúszott a kezéből (...), egyszerre csak arra ébred, hogy ez zsidó birtok, és teszi ezt a feljelentést, hogy ezáltal az ingatlanjutalékomat a maga részére igényelhesse. Ehhez a tek. hatóság segédkezet nem nyújthat. Mert a földbirtok politikának nem ez a célja, hanem az, hogy a föld annak a kezébe jusson, aki azzal foglalkozik, a magyar parasztnak.”113 1944 júliusában azonban az akkori polgármester, Sárkány Gyula úgy döntött, hogy a fellebbezés „csak az ügy elhúzását szolgálja”, ezért ahelyett, hogy felterjesztette volna a földművelésügyi miniszterhez, felkérte Kolozsvár város adóhivatalát, hogy hajtsa be Lebovitsnétól a kirótt bírságot, kamatostól.114 Erre minden bizonnyal már nem került sor: június 9-én a IX. (kolozsvári) csendőrkerületben befejeződtek a deportálások. VI. A zsidóbirtokkal kapcsolatos intézkedések hatásai Tény, hogy a hódmezővásárhelyi zsidó közösségnek a birtokok kisajátítása jóval kisebb károkat okozott, mint például a kereskedelmi-ipari korlátozások. Viszonylag kevesen éltek közvetlenül mezőgazdaságból, ennek ellenére persze voltak, különösen a törpebirtokosok közül, akiket földjeik elkobzása teljes létbizonytalanságba sodort. Nem egy szívhez szóló kérelmet találni a polgármesteri iratanyagban, amelyben a tulajdonos kétségbeesetten próbálja megértetni a hatóságokkal, hogy földjétől megfosztva lehetetlen helyzetbe kerül - többnyire eredménytelenül. Amikor Kálnai Pálné Penner Sarolta bejelentette 250 négyszögöles tanyáját, kérte, hogy igénybevétel esetén a házat ideiglenesen, amíg más lakásról nem tudnak gondoskodni, nekik adják bérbe. „Mi (...) szegény emberek vagyunk. Egyetlen vagyonkánk a fent körülírott házingatlan (...), és amennyiben annak birtokából kimozdíttatnánk, úgy az uccára kerülnénk és hajléktalanná válnánk.” Rámutatott, hogy az ingatlan nem mezőgazdasági jellegű, hanem kimondottan lakóháztelek, és csak azért jelölték ki átengedésre, mert a város belterületén kívül esik. A hatóságok azonban ezt nem tekintették elég nyomós oknak a kérelem teljesítéséhez, mint ahogy azt sem, hogy egyébként a hatályos rendelkezések lehetővé tették, hogy ha a tulajdonosnak nincs más lakása, az igénybevett ingatlant ideiglenesen neki is bérbe lehessen adni.115 A birtokelkobzások érzékenyen érintették a hitközséget is, amely ezzel elveszítette karitatív tevékenységeinek egyik elsődleges bevételi forrását - pontosan akkor, amikor egyre több tagja szorult segélyezésre. A zsidóellenes rendelkezé113 Uo. Polgm. Hív. ír. Közig. ír. 490/1944. - 12148/1944. sz. 114 Uo. Mérn. Hív. ír. 1567/1944. 115 Az 550.000/1942. F. M. sz. rendelet értelmében. CSML HL Polgm. Hív. ír. Közig. ir. 490/1944. - 12148/1944. sz ill. 490/1944. - 832/1944. sz. 222
