A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - MARGITTAI LINDA: Antiszemita földbirtokpolitika Hódmezővásárhelyen, 1939-1944
Hódmezővásárhelyen nem álltak számottevő területek zsidók bérletében, a legjelentősebb zsidó haszonbérlő, Klein Sámuel egy városi tulajdonú, 116 kis- hold legelőt bérelt, amit 1939 augusztusában szerzett nyilvános árverésen, egyetlen ajánlattevőként. Mivel ekkor már érvényben volt a második zsidótörvény, a polgármester úgy érezhette, a döntés magyarázatra szorul, a földművelésügyi miniszterhez írt felterjesztésében ugyanis hangsúlyozta, hogy a város nehéz anyagi helyzete miatt volt kénytelen elfogadni Klein ajánlatát. Az egyébként kifejezetten haszonelvű érvelésből azonban Klein gazdálkodói érdemeinek egyfajta elismerése is kiolvasható: „de el kellett végül fogadni az ajánlatot azért is, mert az ajánlattevőnek országos hírű (...) szarvasmarhaállománya van, aminek fenntartására és fejlesztésére a köz szempontjából is szükség van legelőre” - érvelt a polgármester, úgy tűnik, meggyőzően, mert a miniszter nem kifogásolta a szerződést.68 Nem található utalás arra, hogy a zsidóbirtokokkal kapcsolatos újabb rendelkezések hatására a városvezetés a későbbiekben foglalkozott volna a bérlet árjá- sításának gondolatával. Az időközben kialakult belvízhelyzet miatt azonban Klein kénytelen volt megválni a terület zömétől. 1942 tavaszán több károsult gazda fordult a polgármesterhez, kérve, hogy a birtok egy részét a város adja nekik bérbe legelőnek. A kérelemben nyoma sincs „zsidózásnak”, a gazdák inkább apelláltak Klein megértésére, mintsem származási előjogaikra. Klein Sámuel önként lemondott a bérletről, amit a város 20 kishold kivételével átadott a rászoruló gazdáknak. Klein megpróbálta kialkudni, hogy az átengedésért cserébe hosszabbítsák meg az év végén lejáró haszonbérszerződését, de a megállapodásban végül erről nem esett szó. Ehelyett decemberben a város árverést hirdetett a legelőre, amelyen Klein már nem szerepelt az ajánlattevők között.69 Hogy mi volt az oka a visszalépésének, nem derül ki egyértelműen. Nem valószínű, hogy önszántából mondott le a bérletről, mivel korábban hangsúlyozta, hogy állatállományát valahol tartania kell. Feltételezhető inkább, hogy egyértelművé vált számára: ha már egyszer - bár közvetett módon - keresztény kezekbe került a birtok, nem valószínű, hogy esélye lenne visszakapni azt. Ezzel egy időben sokkal nagyobb érdeklődés övezte a város másik zsidó haszonbérlője, Wollner Károly fakereskedő ügyét. Wollner 1917 óta bérelt telket az önkormányzattól, a nem túl nagy (1 kishold 300 négyszögöl) birtokon nem gazdálkodott, hanem bejáratott, jövedelmező fatelepet működtetett.70 Volt is rá jelentkező bőven, elsőként 1942 decemberében Kovács László magántisztviselő igényelte ki a bérletet. Wollner aktuális szerződése 1937. május 1-jétől 1947. április 24-ig terjedő 10 éves időtartamra szólt azzal a kikötéssel, hogy az első hat évben a város részéről fel nem bontható. Bár a zsidók haszonbérszerződéseinek 68 CSML HL Polgm. Hiv. ir. Közig. ir. 113/1943. - 22011/1943. sz. w Uo. 70 Uo. 558/1943. 214
