A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - MARGITTAI LINDA: Antiszemita földbirtokpolitika Hódmezővásárhelyen, 1939-1944

lannal kárpótolják, lehetőség szerint zsidóbirtokokból. A polgármester rögtön fel is jegyezte az ügyirat lapszélére: 1.) Keleti Imre, 2.) Szemző Miklós, 3.) Balassa József.29 Végül 1943 júliusában a földművelésügyi miniszter az átengedésre kijelölt ingatlan hasznosításával az Országos Földhitelintézetet bízta meg. A területen 68 vízkárosult jutott fejenként 600 négyszögöl telkes házhelyhez, Szirányi Gyula pedig Keleti Imre birtokával vigasztalódhatott.30

A vízkárosultak házhelyjuttatásán túl azonban kérdéses volt még azoknak a gazdasági ágazatoknak a sorsa is, amelyeknek a belvizek tetemes károkat okoztak. 1942 tavaszán Hódmezővásárhely határának több mint fele víz alatt állt, de az el nem borított területek zöme is mezőgazdasági művelésre átmenetileg alkalmatlanná vált. A takarmányozáshoz szükséges területek eltűnése miatt a város kiemelkedő jelentőségű állattenyésztése is komoly veszteségeket szenvedett. A lótenyésztés folyamatosságát úgy tudták fenntartani, hogy a csikók egy részét a város Pest megyei legelőkön helyezte el, a szarvasmarha-állomány megmentése érdekében szintén borjúlegelőt kellett szerezni. A főispán úgy vélte, dr. Weisz Lőrinc 500 holdas birtokának egy része a célnak épp megfelelne,3' és mivel a Weisz-ingatlanok ekkor már OFI-kezelésben álltak, a városvezetés ettől kérte a terület átengedését 1942 júniusában.32 A földterület végleges birtokbaadásáról készült jegyzőkönyv kimondta, hogy a dr. Weisz Lőrinc és húga, dr. Kovács Endréné Weisz Lenke Melánia tulajdonát képező hódmezővásárhelyi, ún. homokszigeti dűlőben lévő 172 hold 20 négyszögöl ingatlan 1941. október 1-re visszamenő hatállyal kerül a város haszonbérletébe, 1942. október 1-től pedig jószágtartó gazdák állatai legeltetésére hasznosították.33

IV. A negyedik zsidótörvény végrehajtása

A második zsidótörvény földbirtokpolitikai intézkedéseinek hiányosságaival kapcsolatban gyakori, heves bírálatok hangzottak el, amelyek főképp a végrehajtás eredményességével és a kisajátítások ütemével voltak elégedetlenek. Különösen a kormány radikális szárnya és szélsőjobboldali ellenzéke sürgetett szigorúbb intézkedéseket. Az egyre erősödő nyomás hatására,34 Kállay Miklós miniszterelnök ellenjegyzésével 1942. szeptember 6-án hatályba lépett a negyedik zsidótörvényként emlegetett 1942:XV. te.,35 amely teljesen megfosztotta a zsidókat a mezőgazdasági ingatlan birtoklásának jogától.

29 CSML HL Polgm. Hiv. ir. Közig. ir. 529/1943.

30 Uo. ill. Főisp. ir. Ált. ir. 341/1943.

11 Uo. Főisp. ir. Közellátási kormánybiztosi iratok (a továbbiakban: Közeli, ir.), 182//1942.

32 Uo. Főisp. ir. Ált. ir. 383/1942.

33 Uo. Polgm. Hiv. ir. Közig. ir. 462/1943. - 2762/1943. sz.

34 A negyedik zsidótörvény megalkotásához vezető útról, a döntésben szerepet játszó bel- és külpolitikai tényezőkről bővebben lásd: KATZBURG 2002. 172-174., CSŐSZ 2005. 181-183.

35 A törvény szövegét ld. pl. VÉRTES 1997. 176-200.

208